Túlélés HL

Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy merre is töltöttem a hét elsö két napját, akkor arra azt a válszt adnám, hogy sokfelé....TÚLÉLÖ TÚR(h)A.
¨Viszont valami mással kezdenék. Elöször is köszönetnyílvánítás:
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Gelniczky Györgynek, aki fáradtságot nem kímélve, az évek alatt képessé tett arra, hogy egesz nap gyalogoljak, elfogadjam, ha rossz irányba megyünk, és ne érdekeljen, ha sátor nélkül kent kint aludni a szabadban.
Ennyit a köszönetröl. Most vágjunk is bele a story-ba. Szóval az egész úgy kezdödött, hogy kaptunk egy A4-es lapot, amin rajta volt, hogy ettöl a hétfötöl-szerdáig csapatépítö túrán veszünk majd részt. Huhh de jól hangzik, egy nice trip, közben dumázgatás, éneklés. A papír rovábbi része egy felsorolás volt, hogy mit is SZABAD magunkkal vinni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha valaki mást is bepakolt, annak az egész csapatát megbüntetik...micsoda? BÜNTETÉS? Sanda gyanúm támadt, hogy ez inkább lesz túlélés, mint csapatépítés. Ezt a gyanúmat az csak tovább erösítette, hogy a tágyak között ilyesmi is szerepelt: gumicsizma, hosszú kés, 2m kötél...mire készülnek ezek????
Nos, a gyanúm beigazolódni látszott, amikor a papíron elértünk ahoz a részhez, ami azt taglalta, hogy néha igazságtalanságot fogunk érezni, de ez csak azért van, hogy megtapasztaljuk, hogyan tudunk nyomás alatt dolgozni...aaahaaa....szóval túlélötúra style. Király.
Elérkezett a hétfö. Reggel 7. Láz. Nem jó jelek. Nah mindegy "Egy mindenkiért, mindenki egyért" alapon elmentem a gyülésre, itt megkaptunk egy térképet, hogy akkor most az azon megjelölt ponthoz kell eljutni lábbusszal.
A csapatom (Bjarke, Camilla, Lonnie, Liga, Maho, Én), azaz a Gruppe 6. el is indult, és egy kellemes 5 km-es séta után elértük a megadott pontot. Itt Gry várt ránk azzal a feladattal, hogy keressünk meg egy rakás hosszú, vastag rudat a fák között plusz egy doboz hosszú kötelet. Miután minden megvolt, akkor jött a következö feladat. Vigyünk 10 db cölöpöt a közeli patakhoz, és építsünk olyan hidat, aminek a járólapja derékmagasságban van. 20 perc. Óra indul.
A híd egy része el is készült, de valahogy nem volt alkalmas járásra, ezért hát persze össze is dölt mint egy kártyavár. Bünti: Segítsünk a másik csapatnak. Ez egész jól ment. Felépítettünk egy járható hidat, miután kaptuk a következö pontot.
Alig 1 órás (fogalmam sincs, hogy valójában mennyi volt az idö, mivel órát tilos volt vinni) séta után elértünk egy faiskolába ahol azt a feladatot kaptuk, hogy 1 óra alatt annyi megjelölt, halott fát vágjunk ki amennyit csak tudunk, szedjük le az ágakat, vágjuk 4 méteres darabokra a törzset. Mindehhez segítségül kaptunk 1 kézifürészt meg 1 baltát. Ebben a "versenyszámban" jobbnak bizonyult a csapat, mint a hídmérnöki tevékenységben, szóval rekord mennyiségü 10 fát kivágtunk. A minka végeztével jutalmat kaptunk: 2 szelet kenyér vagy egy zsömle + víz + a következö uticél a térképen.
A következö hely egy farmgazdaság volt az erdö szélén. Elöször egy nagy A betüt kellett építenünk, amire a csapatból valakinek rá kellett ülni, majd a csapat többi tagjának megemelni, és idöre futni vele. Itt is rekordot állítottunk :D. Majd jött a feladat: laptopon elsösegély szimulátoron minél több pontot elérni. Hát a közúti balesetes feladaton szánalmas 38%-ot értünk el, viszont mivel az elektromos sokk támkört 100%-ra teljesítettük, ezért összpontszámunk így is a legjobb lett.
Következö feladat: Építsek egy hordágyat, valaki fegüdjön rá, majd a következö pontig azon kell szállítani.
Hatalmas csatakiáltásstól feltüzelt hösökként vágtunk neki ennek a feladatnak. Kampaaaaaaiiii!!!!!!!
A feladatot csak az nehezítette, hogy az erdö minden egyes rohadék ösvényét 5cm vastag jég fedte, és mivel nincs fagy, természetesen vizes a jég...ergo csúszós.
Mivel megúsztuk elesés nélkül ezt a feladványt, a következö feladat (jussunk el Ebeltoftba gyalog) annyira nem tünt vészesnek. Tévedtünk. Mivel a tanárok hite szerint itt is "teher alatt nö a pálma" ezért hogy nyomást helyezzenek a mi csapatunkra azzal próbáltak felbosszantani minket, hogy minden más csapatot busszal elvittek Ebeltoftba, és mikor elhaladt mellettünk a busz, akkor integettek nekünk :´( Ez persze azt is jelenti egyben, hogy mi voltunk a legjobb csapat, mivel képesnek tartottak minket erre a feladatra. Kb 6 órakor indultunk el Ebeltoftba, ahol a kezünkbe nyomtak az egyetlen kisbolt elött 150 koronát (ami kb olyan mintha egy 1000-est adnának otthon), hogy akkor most ebböl a következö 2 napra vásároljunk be kaját.
Tészta, kenyér, alma, rizs, leverpastej, tej, zab. Hmmmm...nyami.
A boltból kiérve mutattak egy irányt ,hogy arra van a táborhely, arra másszatok. Fél órát sétáltunk a vaksötétben az országút mellett mikor elértük a tábort. A kezünkbe nyomtak egy ponyvát, hogy kössük ki fák közé, sátor nincs. MIHOGYMIIIII????? Kaptunk ezen kívül egy aluminium lábost és egy bunzenégöt, hogy azon lehet fözni. Az esti feladat: Rakjatok tüzet, és ne hagyjátok kialudni...reggelig. Nem sok alvást jövendöltem...
Már éppen nekiálltam fözöcskézni, mikor leesett a tantusz. Nem volt gyufánk. Kértünk a tanároktól...azaz csak kértünk, de nem adtak, mert hogy azt a boltban kellett volna venni. Fenébe. Kaja akkor nincs.
Hatalmas mázlinkra meglátogatott minket az egyik tanár a suliból, aki nem tudott erröl a szabályról így lazán odaadta az öngyújtóját. Megvacsiztunk, és neki álltunk a tüzrakásnak.
Egy domb tetején, januárban, 1 heti esözés után nehéz tüzet rakni. A nehéz...nagyon jó szó, bár úgy is mondhatnám, hogy lehetetlen. Nekünk legalább is 1 óra próbálkozás ellenére sem sikerült. Szóval végül lepaktáltuk a Gunnar névre hallgató ördögfajzattal (adventure tanár). Satanus....ez latinul van.
Szóval az alku Gunnarra esö része az volt, hogy megmutatja, hogyan rakjunk tüzet (megmutatta, hol találhatunk halott, száraz fákat), cserébe mi mosogatunk a tanároknak. Megérte. Határozottan. Lett tüz, meg némi meleg is. A nehéz feladat a tüz megtartása votl, mivel alig éledt fel, elkezdett szakadni az esö. Ez jelentösen megnehezíti a feladatot. Felosztottuk hát a csoportunkat 2-2-2 före, és ilyen kettes csoportokban vigyáztuk a tüzet, hogy ne roskadjon a hamvaiba.
Én a második kettös tagja voltam Bjarke-val. Alighogy elkezdtük a tüzörzést, már jöttek a tanárok a következö szadista ötlettöl vezérelve. "MINDENKI FELKEL!!!! MOST!!!" Jól hangzik? Hajnali x-kor?
Nah mindegy, mint már mondtam az alvásból nem lett semmi, inkább túlélésre hajtottunk...reggel bevágtunk egy kis tejet meg zabot majd jött is az elsö feladat: Egy megadott erdöszakaszon minden halott fát kivágni! 1 óra alatt. Majd sorba rendezni öket! Én személyesen legalább 30 fát kivágtam. A szerencsénk az volt, hogy ezt nem a 6fös csoporttal csináltuk, hanem mindeki együtt, szóval müködött a dolog.
A reggeli testedzést követöen újraosztották a csapatokat A,B,C,D csoportba, aszerint, hogy ki mennyire volt aktív. A csoport volt a lazsáló csoport. D csoport meg az Ironman csoport. Én velük voltam...jeee....ironmen 4 eva. (nem, nem véletlenül írtam e-vel). Ez a csoport 10 föböl állt (6 fiú, 4 lány) névszerint: Lars, Jesper, Liga, Randi, Camilla, Bjarke, Gerda, Ardo, Peter, Márkó.
Sok-sok séta következett a csúszós útakon, amiken rajtam kívül mindenki csak lépésben haladt, és mindenki utánam kiabált, hogy ne fussak, meg hogy várjak már...túl akartam lenni a jégen. El is értünk egy befagyott tavat, ahol a feladat: Mindenki megfürdik egy lékben.
Sajnos a veséim miatt én nekem ez nem volt engedélyezett (tök rosszul is éreztem magam miatta) de cserébe nekem kellett kiszedni a lékböl, aki belement. Hát....mondanom sem kell, hogy öltözö nem volt, szóval mindenki alsóra vetközött (igen a lányok is, ami meglehetösen vicces annak a tudatában, hogy a 4 lányból 3 csipke dolgokat viselt) majd csobbanás. Gyors szárítás, formázás, menés tovább.
El is értünk egy ilyen lónevelde-malom kombó települést, ahol elöször logikai feladatokat kellett megcsinálnom (mivel a csapat úgy döntött, hogy én vagyok a legfrissebb szellemileg) majd a malmot kellett minél részletesebben megfigyelni és válaszolni a kérdésekre. A logikai játékok voltak : legószobor épitése, úgym hogy megmutattak egy tök random legotákolmányt, majd úgy kellett felépíteni, hogy én csak mondhattam egy embernek, hogy mit-hova. Volt még memória, meg emberi sudoku.
És itt jött el a túra duuuurva pontja.Az A csoportban az egyik lány annyira átfagyott, hogy elkezdett pánikolni, hogy meg fog halni. Pánikrohamot kapott, ami annyira erös volt, hogy átment epilepsziás rohamba...mentö vitte el. Most éppen az århusi kórházban fekszik.
Már csak egy hosszú túra volt hátra. Haza. Ez mint egy 20 km-es sétát jelent, sötétben, éjszaka..és minden faluban kaptunk feladatokat. Hegyre felfelé futóverseny (csapaton belüli verseny), rúdon egyensúlyozva sorba rendezni magunkat, szobor építés....és akkor, már már a halál küszöbén megláttuk Røndét.
Este 10-re értünk haza, és tudjátok mit...az összes többi csapat már 8kor otthon volt ,mert mindenki mást a malomtól hazabuszoztak...-_-"
Így jár, aki D csoportos.
Már csak gyors rendrakás, majd alvás volt hátra.
Nah ennyit a túlélésröl.

p.s.: bejegyzés: x.óra y perc. 2. nap, útban haza:
...- a talpamon keletkezett vízhólyagok egyre nagyobbak lettek, míg végül egybe nem értek, és majdnem a fél talpamat elfoglalták. Mi történik ilyenkor? Felszekad, és hipp-hopp már van is egy hatalmas zseb az ember talpán...-

:D