2010. december 4., szombat
Higher
Még a Myzinél töltött vacsora alatt felmerült a kérdés, hogy nem akarok-e a kezdő dán óráim melett a haladó csoportba is járni. Nos természetesen igent mondtam, hiszen a kezdő csoport kicsit már uncsi kezdett lenni.
Az egyetlen probléma az volt a haladó csoporttal, hogy a haladó és a kezdő csoport között egy nyelvvizsgányi különbség van. A haladó csoportban mindössze 4en vagyunk. Ebből 2 embernek középfokú nyelvvizsgája van, a harmadik már 4 éve dániában él, és akkor ott vagyok én aki 4 hónapja vagyok itt....
Az első higher óra rendkívül izgalmasnak ígérkezett, és nem csak azért mert megérkezett az igazi havazás, és folyamatosan szakadó hónak köszönhetően 1m hó van az utakon, de azért is, mert fogalmam sem volt, hogy mennyit fogok érteni ezen az órán.
Megérkeztünk Myzi házához, mivel itt vannak a szerdai haladó órák. Mint mindig most is meleg fogadtatás várt minket, de a különbség...minden beszéd kizárólag dánul van. Meglepetésemre elég jól értettem mindent, és amin mégjobban meglepődtem, hogy a számomra vadiúj nyelvtani formákat pont olyan jól tudtam alkalmazni mint a többiek, szóval összességében, ha nem is beszélek olyan jól dánul, azért nem érzem magam annyira lemaradva :)
Az óra végén kaptunk 5 oldalnyi szöveget, amit le kellett ferdítenünk a következő szerdai órára. Nehéznek ígérkezett....
Az egyetlen probléma az volt a haladó csoporttal, hogy a haladó és a kezdő csoport között egy nyelvvizsgányi különbség van. A haladó csoportban mindössze 4en vagyunk. Ebből 2 embernek középfokú nyelvvizsgája van, a harmadik már 4 éve dániában él, és akkor ott vagyok én aki 4 hónapja vagyok itt....
Az első higher óra rendkívül izgalmasnak ígérkezett, és nem csak azért mert megérkezett az igazi havazás, és folyamatosan szakadó hónak köszönhetően 1m hó van az utakon, de azért is, mert fogalmam sem volt, hogy mennyit fogok érteni ezen az órán.
Megérkeztünk Myzi házához, mivel itt vannak a szerdai haladó órák. Mint mindig most is meleg fogadtatás várt minket, de a különbség...minden beszéd kizárólag dánul van. Meglepetésemre elég jól értettem mindent, és amin mégjobban meglepődtem, hogy a számomra vadiúj nyelvtani formákat pont olyan jól tudtam alkalmazni mint a többiek, szóval összességében, ha nem is beszélek olyan jól dánul, azért nem érzem magam annyira lemaradva :)
Az óra végén kaptunk 5 oldalnyi szöveget, amit le kellett ferdítenünk a következő szerdai órára. Nehéznek ígérkezett....
TÁPLÁLÉK
Vasárnap, csak hogy ne legyen olyan uncsi a hosszú hétvége, az international diákok meghívást kaptak Myzi nyári lakjába. Vacsorára voltunk hivatalosak, de már délután fél kettőkor úton voltunk a házhoz, ami valahol a legközelebbi falu külső részén volt...illetve kellett volna lennie
Hogy miért is ez a bizonytalanság??? Mert egy óra biciklizés után, egyszerűen nem találtuk, hogy hova kell menni. Végül felhívtuk Ardót, aki már ott volt (mert kocsival elvitte őt meg Stela-t Myzi), és végül hatalmas szerencsénkre Ardo kijött értünk a főúthoz, és elvezetett minket a házhoz. Hááát....soha a büdös életben nem találtam volna meg magamtól ezt a házat. Le a tengerpartra, balra, jobbra, megint jobbra....borzasztó. És a lerosszabb az volt, hogy az egész út egy mocskos kis földút volt.
Mikor megérkeztünk, egy csodálatos kis kuckó tárult elénk. Szívesen élnék ilyen házikóban. A kellemes melegért egy hangulatos kis kandalló volt felelős, és együtt őzőcskéztünk Myzivel.
A menü: Májgombóc leves, Borókás bélszín rozmaringos krumplival, burek, tejszínberízs. :P
Végre megtanultam bureket csinálni. Ez egy levelestésztából álló szerb-horvát-albán népi eledel. Nagyon finom, és rendkívüli egyszerűséggel elkészíthető tésztája elennére, félelmetesen bonyolult elkészíteni magát a bureket.
A tejszínberízs pedig olyan mint a tejberízs, csak ebbe valahogy tejszínt kevernek a végén, amitől kicsit habos lesz. Forró cseresznyés öntettel és reszelt csokival eszik.
Naaaagyon finom volt minden. Szépen lassan az órák alatt gömböccé zabáltuk magunkat, ami után nagyon nehéz volt rávenni magunkat, hogy visszabiciklizzünk a suliba. Ráadásul, ami mégjobban nehezítette ezt a feladatot, hogy kéő este volt már. Nem elég, hogy világosban nem találtuk meg a házat, de korom sötétben hazatalálni sem ígérkezett könnyebbnek. Elindulásunk után az első kanyarban sikerült első kerékkel megakadnom egy hatalmas gödörben, aminek az lett a vége, hogy a biciklim első kormánya felett átugorva szabályosan két lábbal beleálltam egy pocsolyába. Ezt a mutatványt 8,2 ponttra értéketem. Csak azért ennyi, mert a cipőm beázott, tekintve, hogy bokáig besüllyedtem.
Hazaérve egy torokfájással kűzdve, de legalább jó érzéssel gyomortájékon feküdtem le.
Hogy miért is ez a bizonytalanság??? Mert egy óra biciklizés után, egyszerűen nem találtuk, hogy hova kell menni. Végül felhívtuk Ardót, aki már ott volt (mert kocsival elvitte őt meg Stela-t Myzi), és végül hatalmas szerencsénkre Ardo kijött értünk a főúthoz, és elvezetett minket a házhoz. Hááát....soha a büdös életben nem találtam volna meg magamtól ezt a házat. Le a tengerpartra, balra, jobbra, megint jobbra....borzasztó. És a lerosszabb az volt, hogy az egész út egy mocskos kis földút volt.
Mikor megérkeztünk, egy csodálatos kis kuckó tárult elénk. Szívesen élnék ilyen házikóban. A kellemes melegért egy hangulatos kis kandalló volt felelős, és együtt őzőcskéztünk Myzivel.
A menü: Májgombóc leves, Borókás bélszín rozmaringos krumplival, burek, tejszínberízs. :P
Végre megtanultam bureket csinálni. Ez egy levelestésztából álló szerb-horvát-albán népi eledel. Nagyon finom, és rendkívüli egyszerűséggel elkészíthető tésztája elennére, félelmetesen bonyolult elkészíteni magát a bureket.
A tejszínberízs pedig olyan mint a tejberízs, csak ebbe valahogy tejszínt kevernek a végén, amitől kicsit habos lesz. Forró cseresznyés öntettel és reszelt csokival eszik.
Naaaagyon finom volt minden. Szépen lassan az órák alatt gömböccé zabáltuk magunkat, ami után nagyon nehéz volt rávenni magunkat, hogy visszabiciklizzünk a suliba. Ráadásul, ami mégjobban nehezítette ezt a feladatot, hogy kéő este volt már. Nem elég, hogy világosban nem találtuk meg a házat, de korom sötétben hazatalálni sem ígérkezett könnyebbnek. Elindulásunk után az első kanyarban sikerült első kerékkel megakadnom egy hatalmas gödörben, aminek az lett a vége, hogy a biciklim első kormánya felett átugorva szabályosan két lábbal beleálltam egy pocsolyába. Ezt a mutatványt 8,2 ponttra értéketem. Csak azért ennyi, mert a cipőm beázott, tekintve, hogy bokáig besüllyedtem.
Hazaérve egy torokfájással kűzdve, de legalább jó érzéssel gyomortájékon feküdtem le.
Cangulás
A hétfő nagyjából úgy telt, ahogy sejtettük. Reggel dán, majd zenekar..és ebédnél megkaptuk a hírt: Adventureon biciklizni megyünk. Ez még nem is lett volna rossz, de akkor a hétvégén keletkezett sárra gondoltam, és a tény tudatában, hogy nem csak biciklizni megyünk, de az erdőbe megyünk mount'n'bikeozni már nem voltunk annyira lelkesek.
Az indulás zökkenőmentesen ment. Mindenki kiválasztott egy biciklit, ami csak, hogy még jobban rontson a kedvünkön, természetesen sárvédők hiányában szenvedtek. Garantáltnak ígérkezett a sárfürdő.
Az első kilómétereket még normális utakon tettük meg, és akkor egy mosoly leszottyadását követően rákanyarodtunk egy meredeken felfelé ívelő földútra. Gyökerek, pocsolyák, dagonyák kerültek elénk. Az első néhány lejtő még nagyon izgi volt. Nagyon figyelni kellett, hogy el ne essünk a csúszós vágásokon, de mind ez fél óra alatt kezdett inkább frusztrálóvá válni.
Már azt hittük, hogy nincs sok hátra, amikor elkezdődött a "ki tudja, hogy merre vagyunk?" nevezetű játék, ami abból állt, hogy a tanár kb. 10percenként megállította a csapatot, és megszavaztatta a társaságot, hogy merre menjünk. A depresszió kezdett erőtvenni a csapaton, amin a zuhogni kezdő eső kicsit sem javított...valamint az sem, hogy egy gyorsabb gyökérrodeó közben leesett a láncom.
3 órányi biciklizés után, átázva, hidegen, fájó izmokkal értünk haza, de nem bántam meg, hogy elmentem velük. A szobámban lévő tükör tanúsága szerint az arcomon megfelelő mennyiségű sár volt ahhoz, hogy egy wellness szálloda prospektusának nyitólapjára kerüljek :P
Az indulás zökkenőmentesen ment. Mindenki kiválasztott egy biciklit, ami csak, hogy még jobban rontson a kedvünkön, természetesen sárvédők hiányában szenvedtek. Garantáltnak ígérkezett a sárfürdő.
Az első kilómétereket még normális utakon tettük meg, és akkor egy mosoly leszottyadását követően rákanyarodtunk egy meredeken felfelé ívelő földútra. Gyökerek, pocsolyák, dagonyák kerültek elénk. Az első néhány lejtő még nagyon izgi volt. Nagyon figyelni kellett, hogy el ne essünk a csúszós vágásokon, de mind ez fél óra alatt kezdett inkább frusztrálóvá válni.
Már azt hittük, hogy nincs sok hátra, amikor elkezdődött a "ki tudja, hogy merre vagyunk?" nevezetű játék, ami abból állt, hogy a tanár kb. 10percenként megállította a csapatot, és megszavaztatta a társaságot, hogy merre menjünk. A depresszió kezdett erőtvenni a csapaton, amin a zuhogni kezdő eső kicsit sem javított...valamint az sem, hogy egy gyorsabb gyökérrodeó közben leesett a láncom.
3 órányi biciklizés után, átázva, hidegen, fájó izmokkal értünk haza, de nem bántam meg, hogy elmentem velük. A szobámban lévő tükör tanúsága szerint az arcomon megfelelő mennyiségű sár volt ahhoz, hogy egy wellness szálloda prospektusának nyitólapjára kerüljek :P
Gepetto
Ezen a héten nagyjából minden hétköznapian zajlott. Óra-óra hátán. Tanulás. És új hobbi szerzés. Kedden a håndverk órán az a nagyszerü ötletem támad, hogy ha már itt vagyok a Rønde Højskoleban, kipróbálhatnám a famunka termet is. Mármint a famunka teremben lévö gépeket. A héten majdnem minden szabadidömet ebben a teremben töltöttem.
Eredmény: nyakláncok fából, csontból, börböl. Valamint rengeteg seb és szálka a kezemben. A körmeim fura formákat öltöttek, hála a csiszolópadnak, és majndem minden bütykömön kis sebek vannak.
De cserébe legalább nem unatkoztam, és kiélhettem kreativitásomat.
Amit viszont nagyon nem vártam ezen a héten, az a hétvége. Márcsak azért sem, mert nem sima hétvégénk van, hanem hosszú, kínzóan unalmas 4 napos hétvége. Péntektöl hétföig. És habár vannak programjaim azért mégsem olyan jó, mint a hétköznapok.
Pénteken reggel fél hétkor éppen mentem volna reggelizni, amikor Adela bekopog az ajtómon, és közli, hogy senki sincs az ebédlöben, szóval a reggeli valószínüleg 9kor van. Örömmel feküdtem vissza aludni, de amikor 9kor megjelentem az ebédlöben akkor megtudtam, hogy márpedig de, fél hétkor volt reggeli mint mindig. Fogalmam sincs, hogy sikerült Adelának ennyire elnéznie egy csoport embert, de mindegy. Azért éhes hassal is követtük a péntekre tervezett programot: utazás Århusba.
A 11 órás busszal iundultunk Ardoval, Stelaval, Adelaval, de amikor megérkeztünk, már az elsö percekben rájöttünk, hogy nem volt jó ötlet aznap Århusba látogatni. Félelmetesen hideg volt. Percek alatt átfagytunk, így a legjobb megoldást követtük. Boltba be, boltól ki....
És akkor persze elérkezett az idö, hogy magamhoz vegyek valami táplálékot, szóval kerestünk egy szupermarketet, amit mellesleg elég nehéz találni egy zsúfolt belvárosban, szóval alig ½órányi keresgéléssel, kövéfagyva beestünk egy Netto ajtaján. Adela itt már nem volt velünk, mert úgy döntött, hogy ö inkább a Nök Múzeumába megy, ahol most különleges kiállítás van az eröszakolásról...a többieket (beleértve engem is) nem annyira vonzotta a dolog, szóval mi az evés mellett döntöttünk.
Vettünk egy doboz krémsajtot, virslit és zsömlét, és a tábori, csöveshangulatot követve egy sikátorban kényelmesen megebédeltünk.
Voltunk még Århus híres üzletközpontjában a Mågazinban, majd utunk egy kávézóba vezetett, ahova megbeszéltük Adelával a találkozót. A kávézóban töltött 2 óra közben én egyszer elmentem, hogy megnézzem azt az antikváriumot, ami elött kint ázott az esöben egy rakás könyv...Mit gondol a szegény szerencsétlen magyar...ha ázik, akkor biztos ingyen van. Hát nem volt. Felvettem a kosárból egy igéretesnek tünö angolnyelvü könyvet, elindultam vele, erre kijött utánamkiabálni az antikvárius, hogy 20 korona. Na szépen visszatettem a könyvet, és visszamentem ismét felmelegedni a kávézóba.
Adela érkezése után elmentünk a kedvenc édességboltunkba, majd a hidegtöl vezérelve a buszmegállóba és haza.
Leszállva a buszról nekem feltünt, hogy nem teljesen esö esik, hanem kicsit keményebb valami. De még nem nevezhettük hónak. Elmentünk a helyi 2nd-hand-shopba ahol találtam néhány egész jó pulcsit, de végül nem vettem semmit. Majd este, valamikor 9 körül már szakadt a hó. Szóval leesett az elsö hó....de már elolvadt, szóval most olyan mintha azt mondanám, hogy leesett az elsö sár. :P
Eredmény: nyakláncok fából, csontból, börböl. Valamint rengeteg seb és szálka a kezemben. A körmeim fura formákat öltöttek, hála a csiszolópadnak, és majndem minden bütykömön kis sebek vannak.
De cserébe legalább nem unatkoztam, és kiélhettem kreativitásomat.
Amit viszont nagyon nem vártam ezen a héten, az a hétvége. Márcsak azért sem, mert nem sima hétvégénk van, hanem hosszú, kínzóan unalmas 4 napos hétvége. Péntektöl hétföig. És habár vannak programjaim azért mégsem olyan jó, mint a hétköznapok.
Pénteken reggel fél hétkor éppen mentem volna reggelizni, amikor Adela bekopog az ajtómon, és közli, hogy senki sincs az ebédlöben, szóval a reggeli valószínüleg 9kor van. Örömmel feküdtem vissza aludni, de amikor 9kor megjelentem az ebédlöben akkor megtudtam, hogy márpedig de, fél hétkor volt reggeli mint mindig. Fogalmam sincs, hogy sikerült Adelának ennyire elnéznie egy csoport embert, de mindegy. Azért éhes hassal is követtük a péntekre tervezett programot: utazás Århusba.
A 11 órás busszal iundultunk Ardoval, Stelaval, Adelaval, de amikor megérkeztünk, már az elsö percekben rájöttünk, hogy nem volt jó ötlet aznap Århusba látogatni. Félelmetesen hideg volt. Percek alatt átfagytunk, így a legjobb megoldást követtük. Boltba be, boltól ki....
És akkor persze elérkezett az idö, hogy magamhoz vegyek valami táplálékot, szóval kerestünk egy szupermarketet, amit mellesleg elég nehéz találni egy zsúfolt belvárosban, szóval alig ½órányi keresgéléssel, kövéfagyva beestünk egy Netto ajtaján. Adela itt már nem volt velünk, mert úgy döntött, hogy ö inkább a Nök Múzeumába megy, ahol most különleges kiállítás van az eröszakolásról...a többieket (beleértve engem is) nem annyira vonzotta a dolog, szóval mi az evés mellett döntöttünk.
Vettünk egy doboz krémsajtot, virslit és zsömlét, és a tábori, csöveshangulatot követve egy sikátorban kényelmesen megebédeltünk.
Voltunk még Århus híres üzletközpontjában a Mågazinban, majd utunk egy kávézóba vezetett, ahova megbeszéltük Adelával a találkozót. A kávézóban töltött 2 óra közben én egyszer elmentem, hogy megnézzem azt az antikváriumot, ami elött kint ázott az esöben egy rakás könyv...Mit gondol a szegény szerencsétlen magyar...ha ázik, akkor biztos ingyen van. Hát nem volt. Felvettem a kosárból egy igéretesnek tünö angolnyelvü könyvet, elindultam vele, erre kijött utánamkiabálni az antikvárius, hogy 20 korona. Na szépen visszatettem a könyvet, és visszamentem ismét felmelegedni a kávézóba.
Adela érkezése után elmentünk a kedvenc édességboltunkba, majd a hidegtöl vezérelve a buszmegállóba és haza.
Leszállva a buszról nekem feltünt, hogy nem teljesen esö esik, hanem kicsit keményebb valami. De még nem nevezhettük hónak. Elmentünk a helyi 2nd-hand-shopba ahol találtam néhány egész jó pulcsit, de végül nem vettem semmit. Majd este, valamikor 9 körül már szakadt a hó. Szóval leesett az elsö hó....de már elolvadt, szóval most olyan mintha azt mondanám, hogy leesett az elsö sár. :P
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)