Túlélés HL

Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy merre is töltöttem a hét elsö két napját, akkor arra azt a válszt adnám, hogy sokfelé....TÚLÉLÖ TÚR(h)A.
¨Viszont valami mással kezdenék. Elöször is köszönetnyílvánítás:
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Gelniczky Györgynek, aki fáradtságot nem kímélve, az évek alatt képessé tett arra, hogy egesz nap gyalogoljak, elfogadjam, ha rossz irányba megyünk, és ne érdekeljen, ha sátor nélkül kent kint aludni a szabadban.
Ennyit a köszönetröl. Most vágjunk is bele a story-ba. Szóval az egész úgy kezdödött, hogy kaptunk egy A4-es lapot, amin rajta volt, hogy ettöl a hétfötöl-szerdáig csapatépítö túrán veszünk majd részt. Huhh de jól hangzik, egy nice trip, közben dumázgatás, éneklés. A papír rovábbi része egy felsorolás volt, hogy mit is SZABAD magunkkal vinni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha valaki mást is bepakolt, annak az egész csapatát megbüntetik...micsoda? BÜNTETÉS? Sanda gyanúm támadt, hogy ez inkább lesz túlélés, mint csapatépítés. Ezt a gyanúmat az csak tovább erösítette, hogy a tágyak között ilyesmi is szerepelt: gumicsizma, hosszú kés, 2m kötél...mire készülnek ezek????
Nos, a gyanúm beigazolódni látszott, amikor a papíron elértünk ahoz a részhez, ami azt taglalta, hogy néha igazságtalanságot fogunk érezni, de ez csak azért van, hogy megtapasztaljuk, hogyan tudunk nyomás alatt dolgozni...aaahaaa....szóval túlélötúra style. Király.
Elérkezett a hétfö. Reggel 7. Láz. Nem jó jelek. Nah mindegy "Egy mindenkiért, mindenki egyért" alapon elmentem a gyülésre, itt megkaptunk egy térképet, hogy akkor most az azon megjelölt ponthoz kell eljutni lábbusszal.
A csapatom (Bjarke, Camilla, Lonnie, Liga, Maho, Én), azaz a Gruppe 6. el is indult, és egy kellemes 5 km-es séta után elértük a megadott pontot. Itt Gry várt ránk azzal a feladattal, hogy keressünk meg egy rakás hosszú, vastag rudat a fák között plusz egy doboz hosszú kötelet. Miután minden megvolt, akkor jött a következö feladat. Vigyünk 10 db cölöpöt a közeli patakhoz, és építsünk olyan hidat, aminek a járólapja derékmagasságban van. 20 perc. Óra indul.
A híd egy része el is készült, de valahogy nem volt alkalmas járásra, ezért hát persze össze is dölt mint egy kártyavár. Bünti: Segítsünk a másik csapatnak. Ez egész jól ment. Felépítettünk egy járható hidat, miután kaptuk a következö pontot.
Alig 1 órás (fogalmam sincs, hogy valójában mennyi volt az idö, mivel órát tilos volt vinni) séta után elértünk egy faiskolába ahol azt a feladatot kaptuk, hogy 1 óra alatt annyi megjelölt, halott fát vágjunk ki amennyit csak tudunk, szedjük le az ágakat, vágjuk 4 méteres darabokra a törzset. Mindehhez segítségül kaptunk 1 kézifürészt meg 1 baltát. Ebben a "versenyszámban" jobbnak bizonyult a csapat, mint a hídmérnöki tevékenységben, szóval rekord mennyiségü 10 fát kivágtunk. A minka végeztével jutalmat kaptunk: 2 szelet kenyér vagy egy zsömle + víz + a következö uticél a térképen.
A következö hely egy farmgazdaság volt az erdö szélén. Elöször egy nagy A betüt kellett építenünk, amire a csapatból valakinek rá kellett ülni, majd a csapat többi tagjának megemelni, és idöre futni vele. Itt is rekordot állítottunk :D. Majd jött a feladat: laptopon elsösegély szimulátoron minél több pontot elérni. Hát a közúti balesetes feladaton szánalmas 38%-ot értünk el, viszont mivel az elektromos sokk támkört 100%-ra teljesítettük, ezért összpontszámunk így is a legjobb lett.
Következö feladat: Építsek egy hordágyat, valaki fegüdjön rá, majd a következö pontig azon kell szállítani.
Hatalmas csatakiáltásstól feltüzelt hösökként vágtunk neki ennek a feladatnak. Kampaaaaaaiiii!!!!!!!
A feladatot csak az nehezítette, hogy az erdö minden egyes rohadék ösvényét 5cm vastag jég fedte, és mivel nincs fagy, természetesen vizes a jég...ergo csúszós.
Mivel megúsztuk elesés nélkül ezt a feladványt, a következö feladat (jussunk el Ebeltoftba gyalog) annyira nem tünt vészesnek. Tévedtünk. Mivel a tanárok hite szerint itt is "teher alatt nö a pálma" ezért hogy nyomást helyezzenek a mi csapatunkra azzal próbáltak felbosszantani minket, hogy minden más csapatot busszal elvittek Ebeltoftba, és mikor elhaladt mellettünk a busz, akkor integettek nekünk :´( Ez persze azt is jelenti egyben, hogy mi voltunk a legjobb csapat, mivel képesnek tartottak minket erre a feladatra. Kb 6 órakor indultunk el Ebeltoftba, ahol a kezünkbe nyomtak az egyetlen kisbolt elött 150 koronát (ami kb olyan mintha egy 1000-est adnának otthon), hogy akkor most ebböl a következö 2 napra vásároljunk be kaját.
Tészta, kenyér, alma, rizs, leverpastej, tej, zab. Hmmmm...nyami.
A boltból kiérve mutattak egy irányt ,hogy arra van a táborhely, arra másszatok. Fél órát sétáltunk a vaksötétben az országút mellett mikor elértük a tábort. A kezünkbe nyomtak egy ponyvát, hogy kössük ki fák közé, sátor nincs. MIHOGYMIIIII????? Kaptunk ezen kívül egy aluminium lábost és egy bunzenégöt, hogy azon lehet fözni. Az esti feladat: Rakjatok tüzet, és ne hagyjátok kialudni...reggelig. Nem sok alvást jövendöltem...
Már éppen nekiálltam fözöcskézni, mikor leesett a tantusz. Nem volt gyufánk. Kértünk a tanároktól...azaz csak kértünk, de nem adtak, mert hogy azt a boltban kellett volna venni. Fenébe. Kaja akkor nincs.
Hatalmas mázlinkra meglátogatott minket az egyik tanár a suliból, aki nem tudott erröl a szabályról így lazán odaadta az öngyújtóját. Megvacsiztunk, és neki álltunk a tüzrakásnak.
Egy domb tetején, januárban, 1 heti esözés után nehéz tüzet rakni. A nehéz...nagyon jó szó, bár úgy is mondhatnám, hogy lehetetlen. Nekünk legalább is 1 óra próbálkozás ellenére sem sikerült. Szóval végül lepaktáltuk a Gunnar névre hallgató ördögfajzattal (adventure tanár). Satanus....ez latinul van.
Szóval az alku Gunnarra esö része az volt, hogy megmutatja, hogyan rakjunk tüzet (megmutatta, hol találhatunk halott, száraz fákat), cserébe mi mosogatunk a tanároknak. Megérte. Határozottan. Lett tüz, meg némi meleg is. A nehéz feladat a tüz megtartása votl, mivel alig éledt fel, elkezdett szakadni az esö. Ez jelentösen megnehezíti a feladatot. Felosztottuk hát a csoportunkat 2-2-2 före, és ilyen kettes csoportokban vigyáztuk a tüzet, hogy ne roskadjon a hamvaiba.
Én a második kettös tagja voltam Bjarke-val. Alighogy elkezdtük a tüzörzést, már jöttek a tanárok a következö szadista ötlettöl vezérelve. "MINDENKI FELKEL!!!! MOST!!!" Jól hangzik? Hajnali x-kor?
Nah mindegy, mint már mondtam az alvásból nem lett semmi, inkább túlélésre hajtottunk...reggel bevágtunk egy kis tejet meg zabot majd jött is az elsö feladat: Egy megadott erdöszakaszon minden halott fát kivágni! 1 óra alatt. Majd sorba rendezni öket! Én személyesen legalább 30 fát kivágtam. A szerencsénk az volt, hogy ezt nem a 6fös csoporttal csináltuk, hanem mindeki együtt, szóval müködött a dolog.
A reggeli testedzést követöen újraosztották a csapatokat A,B,C,D csoportba, aszerint, hogy ki mennyire volt aktív. A csoport volt a lazsáló csoport. D csoport meg az Ironman csoport. Én velük voltam...jeee....ironmen 4 eva. (nem, nem véletlenül írtam e-vel). Ez a csoport 10 föböl állt (6 fiú, 4 lány) névszerint: Lars, Jesper, Liga, Randi, Camilla, Bjarke, Gerda, Ardo, Peter, Márkó.
Sok-sok séta következett a csúszós útakon, amiken rajtam kívül mindenki csak lépésben haladt, és mindenki utánam kiabált, hogy ne fussak, meg hogy várjak már...túl akartam lenni a jégen. El is értünk egy befagyott tavat, ahol a feladat: Mindenki megfürdik egy lékben.
Sajnos a veséim miatt én nekem ez nem volt engedélyezett (tök rosszul is éreztem magam miatta) de cserébe nekem kellett kiszedni a lékböl, aki belement. Hát....mondanom sem kell, hogy öltözö nem volt, szóval mindenki alsóra vetközött (igen a lányok is, ami meglehetösen vicces annak a tudatában, hogy a 4 lányból 3 csipke dolgokat viselt) majd csobbanás. Gyors szárítás, formázás, menés tovább.
El is értünk egy ilyen lónevelde-malom kombó települést, ahol elöször logikai feladatokat kellett megcsinálnom (mivel a csapat úgy döntött, hogy én vagyok a legfrissebb szellemileg) majd a malmot kellett minél részletesebben megfigyelni és válaszolni a kérdésekre. A logikai játékok voltak : legószobor épitése, úgym hogy megmutattak egy tök random legotákolmányt, majd úgy kellett felépíteni, hogy én csak mondhattam egy embernek, hogy mit-hova. Volt még memória, meg emberi sudoku.
És itt jött el a túra duuuurva pontja.Az A csoportban az egyik lány annyira átfagyott, hogy elkezdett pánikolni, hogy meg fog halni. Pánikrohamot kapott, ami annyira erös volt, hogy átment epilepsziás rohamba...mentö vitte el. Most éppen az århusi kórházban fekszik.
Már csak egy hosszú túra volt hátra. Haza. Ez mint egy 20 km-es sétát jelent, sötétben, éjszaka..és minden faluban kaptunk feladatokat. Hegyre felfelé futóverseny (csapaton belüli verseny), rúdon egyensúlyozva sorba rendezni magunkat, szobor építés....és akkor, már már a halál küszöbén megláttuk Røndét.
Este 10-re értünk haza, és tudjátok mit...az összes többi csapat már 8kor otthon volt ,mert mindenki mást a malomtól hazabuszoztak...-_-"
Így jár, aki D csoportos.
Már csak gyors rendrakás, majd alvás volt hátra.
Nah ennyit a túlélésröl.

p.s.: bejegyzés: x.óra y perc. 2. nap, útban haza:
...- a talpamon keletkezett vízhólyagok egyre nagyobbak lettek, míg végül egybe nem értek, és majdnem a fél talpamat elfoglalták. Mi történik ilyenkor? Felszekad, és hipp-hopp már van is egy hatalmas zseb az ember talpán...-

:D

Maskarások ide hozzám!

Szombaton jelmezbál volt a Rønde Højskole living roomjában.
Programok:
- Pinata csapkodás...helyett a dán változat, amiben egy bazi fahordót ütlegeltün

- Jelmezverseny
- biliárd/csocsó verseny
- evés-ivás (főleg isvás)

Nos, kb szombat reggel szembesültem a ténnyel, hogy még mindig nincs jelmezem, szóval végül az iskolai szertárból sikerült beszereznem egy majom-démon-kos-medve jelmezt, amihez a kínai-kéksárkány maszk másolatomat használtam kiegészítőnek...szóval rémisztő lettem.
A jelmezek nagyrésze eléggé hétköznapi volt, és itt térnék ki a jelmezversenyre melynek 3. helyezettje egy latex-rendőrruhába öltözött lány lett, 2. helyezett a szomorú bohóc (Lars) és az 1. Claud (alias David) a francia Transzexuális...kicsit beteg gondolat, de tényleg meggyőző volt, ha nem lenne barátnője (aki szintén idejár a suliba) akkor sanda gyanúm támadt volna, de így csak legfeljebb metroszexuálisnak nevezhetem.
A Pinata csapkodás...nah az egy vicces dolog volt, mert bekészítettünk 2 husángot, 1 ún. bézbózütőt, meg egy fatönköt :P
Nos mindezt sikerült felemésztenünk és a hordónak még mindig semmi baja nem volt, szóval végül egy utolsó fadarabbal, egy jólirányzott ütéssel sikeresen a másvilágra küldte Arshan a hordót, ezzel megajánékozva minket egy adag édességgel.
A csocsóversenyt (ami nem is igazi verseny, csak számoljuk, hogy ki győz legtöbbször) természetesen a magyar kolléga (új diák) István nyerte meg.
A buli hátralevő részére az UNCSIIII szó illik.

Project

Már az első napokban kiderült, hogy ez a hónap nem egészen olyan mint az előzőek. Dán óra kivételével semmi nincs, helyette viszont csapatépítő, konfliktuskezelő és project munka van.
Mindenkinek projectet kellett választani, ehhez kaptunk különböző instrukciókat, hogy hogyan tegyük mind ezt, majd 3 nap elteltével kikötöttünk a csoportommal (Bjarke, Camilla, Lonnie, Cristina, Liga, Én) az újságírás mellett. Témánk pedig az önkéntesmunka reklámozása a dán fiatalság körében.
Szóval a hét hátralevő részét ezzel töltöttem.
Sokak vállaltak, majdnem lehetetlen dolgokat, amiket persze 2 nap után feladtak, és helyette normális projectet választottak. Ilyen nevetséges ötletek voltak, az "Don Quijote" project, ami szélmalom építése a hátsókertben alcímet viselte, vagy az építsük újra az iskola living roomját. Ezekből alakultak ki a "goDag" azaz jó nap project, ami az emberek ölelgetéséről szól XD és hasonlók.
Hétvégén volt az első bulink, ami annak ellenére, hogy állati uncsi volt és részleteiben zavaró, azét nem volt olyan rossz. Úgy értem, hogy ez volt az első buli amit hajnali 2 után hagytam el.
A második héten előtérbe kerültek az úgynevezett önismereti előadások, melyeken személyiségteszteket csináltunk és az értékekről beszéltünk, hasonlók. Én ISTJ vagyok...akit érdekel, hogy mi ez az gúglizza ki...én nem annyira hiszek az ilyesmiben, de azét érdekes volt megcsinálni.
Természetesen továbbra is a projecteken dolgozutunk.

Otthon, édes otthon...kicsit másképp

Január 2-a. Szikrázó napsütés helyett unalmas borongós köd. Ferihegy.
Ohh már a gépen is vagyok, ahol ért az első meglepetés...az előre foglalt ülésem helyett, máshováa kaptam a jegyemet, amiből persze az lett, hogy már éppen felszálltunk volna, mikor odajön egy pacák, hogy " te mondd csak! Hová szól a te jegyed?" - "C9" - "Az nem lehet, oda az enyém szól"...nézem a jegyemet, hát tényleg nem C9. Ennyit az előre foglalásról.
Megérkezvén Koppenhágába, még mindig nem szikrázik a napsütés, de cserébe lekéstem a reptérről egyenesen Røndébe tartó buszt, így először csak, hogy felelevenítsem a dán tudásomat kérdezősködtem az i betűs pultnál, hogy nah akkor most mi-meg-hogy. Segíteni azt ugyan nem tudtak, de kaptam egy Koppenhága térképet vígaszdíjként. Nah, visszabattyogok a buszpályaudvarra, és végül találtam egy táblát, amin ki volt írva egy menetrend...és hatalmas mázlimra rájöttem, hogy ha a nyakamba szedem a lábamat, akkor a vonattal megelőzhetem a buszt, és Vallby-ben felszállhatok rá.
Miután sikerült megvásárolnom a vonatjegyemet ( közben mellettem hangosan üvöltözött egy hajléktalan bácsika) rohanás Vallby-be, Éljen, elértem a buszt, sőt még ismerősökkel is találkoztam.
Az úton az "A pokolba tartó vonat" sci-fi hangosknyvet hallgattam és nagyjából 4 óra buszozás után megérkeztem Røndébe. Suli. Még lepakolni sem volt időm, mert megéreztem a menza felől áradó illatokat, szóval mentem enni.
Felmentem a szobámba, ahol nem várt egyéb meglepetés, csak hogy a csapból sötétvörös víz folyt, amit sajnos későn vettem észre, szóval azóta enyhén rozsdás a fogkefém :D
Vissza a living roomba, ahol az új diákoknak tartottunk ilyen ismerkedési estet, valamint végre találkozhattam Ardoval és Stelával (akik a napjuk nagyrészét Dánia legnagyobb vizvidámparkjában töltötték).
Majd végül hulla fáradtan ágybadőlés.

Haza

Ez csak egy rövidke írás.
Hazaértem. Utam két megállóból állt. Először elbuszoztam Koppenhágába Yama barátomhoz, akinél töltöttem egy éjszakát. Ettem igazi afgán kaját, beszélgettem rengeteget, láttam a Kis Hableány szobrot. Másnap vonat...ahol bemndták, hogy nem megy el a repülőtérig az időjárás miatt. Rossz jel. Törtem a fejem, hogy na most mi lesz. Semmi nem lett, mert megjavultak a dolgok, és eljutottam a repülőtérre, ahol sokat vártam. Repülőm sokat késet ennek következtében. De hazaértem épségben. Most szünet. Legközelebbi írás ismét Dániából.

JULE TID

Kis karácsony..izé...szóval közeledik a karácsony, szóval mindenki karácsonyi lázban ég. Két karácsonyi vacsi van kilátásban. Egy az egész sulival, egy csak a Hojskolenak. Plusz az Adela álltal rendezett karácsonyi vásár.
A napok elég lassan telnek, és egyre jobban várom, hogy hazamenjek, találkozzam az otthoniakkal. Minden napomra terveztem valamit, szval nem lesz uncsi az otthon töltött idő. Aztán jövök vissza. De az még messze van.
DE csapjunk is bele a karácsonyi vacsorába. A dán tradícionális karácsonyi vacsi a következőkből tevődik össze: 3 különböző krumpli (főt, cukros-fahéjas, és chips),  ehetetlenül édes pároltkáposzta, barnaszósz, főt sertés. Elég szegényesen hangzik. Ezután jön a Risalamand, ami viszont hihhhhetetlenül jó, és rajongok érte.
A sulis karácsonyi vacsi hamar eltelt. Gyakorlatilag ettünk, oszt mentünk.
A sajátunk viszont nagyon hosszadalmas volt. Először is, mert volt snapsz, és jó dánhoz illő módon, minden fogás előtt, után, közben, másik közben, helyett, és minden adandó alkalommal egy hangulatos, témához picit sem kapcsolódó dal kíséretében ittak a többiek. A snapszot leginkább lórugásnak lehetne nevezni :D
Nah mindegy, a következmény. Az égő tyúkólról, a snaps, snaps, snaps, nu skal vi ha' snaps kántálása kzben, szépen, gyorsan mindenki lerészegedett. Oldott volt a hangulat a vacsi alatt :P Itt nem volt ilyen szegényes a menü. Ettünk sok,sok halat. Ezalatt Laura egyfolytában próbált meggyőzni, hogy egyem fehérkenyérrel a lazacot, mert úgy jobb, és nem volt képes felfogni, hogy én nem azzal akartam. Volt utána mindenféle grillezett húsárú a krumplikkal. Aztán a risalamand, ami evéséhez tartozik egy játék. Van a tálban elrejtve, egy mandula, aki megtalálja nyer valamit. 3 tál édesség, 3 ajándék...Adela kettőt talált, de az egyik nyereményét végül én kaptam meg...Jeeee fogkefét a népnek, ingyen fogkefét a szegényeknek.
Aztán ajándékosztás, ami kicsit csalódás volt, mivel félrelettem tájékoztatva, és ennek következménye képpen 40 koronát költöttem az ajándékra ,20 helyett, és hát...végül kaptam egy csomag lufit, meg egy doboz csillagszórót. :( ez van, azért nagyon jó buli volt a karácsonyozás :D:D:D
Adela karácsonyivására vicces volt. CSak egy páran árultak dolgokat, és mégkevesebben vettek. Adelának volt egy zsákbamacskája, 20 koronáért. De senki nem akarta megvenni, pusztán mindenkit érdekelt a tartalma, amiről csak annyit tudtunk, hogy hasznos...lányoknak főleg. Végül Randi cserélte el egy rakás csokiért. Hát Adela vesztett 80 koronát az üzleten...félelmetes, hogy a női intim dolgok mennyire drágák Dániában.
Lassan megyek haza.

Szülinapom

A decemberi időszak egyik legfontosbb része számomra természetesen a születésnapommal járó macera volt :D 18 éves lettem, amit édesanyám "immáron büntethető vagy" megjegyzése a szülinapi köszöntő e-mailban tökéletesen felfoghatóvá tett XD De ne szaladjunk ennyire előre.
Csütörtökön, azaz az utolsó alkalommal, amikor a Daisy bár és diszkóba megy mindenki együtt, én is elhatároztam, hogy ha már utolsó alkalom, akkor egy életem egy halálom, én bizony elmegyek velük. Gondoltam, holnap 18 leszek, biztos beengednek. Tévedtem. Már csak 2 óra volt a születésnapomig, azaz este 10 volt, és NEM, nem engedett be a viztonsági őr, amit, hogy őszintén bevalljak annyira nem is bántam.
Hazamentem hát, és éjfélkor kopogást hallok az ajtómon. Kómásan kinyitom, hát egy csoport ember áll az ajtóm előtt és teli torokból üvöltik a Happy Birthday-t.
- Köszi srácok, nagyon hálás vagyok, de nem lehetne ezt holnap?
- Nem, nem, már holnap van.
- Jah, ok. Akkor gyertek beljebb.
Beljebb jöttek. Kaptam egy rakás édességet, meg egy közös képet az itteni legjobb barátaimmal. Nagyon megható volt. Aztán még hajnalig dumázgattunk, majd végre aludhattam.
Másnap ebédnél egy egész iskola énekelt nekem szülinapi köszöntőt, és rendszeresen kellett bizonygatnom, hogy, nem, ez nem a 20. szülinapom. Ennyi...a borosta idősít XD

Estére pizzázás volt kilátásban. Jaret végre hajlandó volt pizzát sütni nekünk, ha már pizzériában dolgozik, de nem a hagyományos módon. Valójában csak a tésztát csinálta meg, és mindenki megalkothatta a saját pizzáját. Ebből persze versengés lett, hogy melyikünk pizzája lesz a legjobb, és mivel dönteni kell, ezért mindenki evett, mindenki pizzájából. A végső sorrend:
Adela 2. vega pizzája
László féle magyaros
Jaret görög és szalálmis pizzája
Saját pizzám
ésatöbbiésatöbbi
Az este remekre sikerült. Miután mindenki csak egy pici szelet pizzát evett minden pizzából, tekintve, hogy 11-en voltunk, így várni kellett a pizzák között. Végül a rekordszámba menő 16 pizzaszelettel és a több mint 2 liter elfogyasztott víz után jött a meglepetés. Egy szülinapi torta nekem :D Hát, hogy őszinte legyek, az a torta....gazdag volt...csokoládéban. Először azt hittem, hogy egy komplett csokitömb, mert nehéz volt áttörni a burkot rajta, de nem volt rossz. CSak roszkor jött...garantálta a másnapi gyomorgörcsöt. A meglepetést garantálta még a meglepi levél, amit kaptam. Szóval összességében életem egyik legjobb születésnapját éltem át.