Január 2-a. Szikrázó napsütés helyett unalmas borongós köd. Ferihegy.
Ohh már a gépen is vagyok, ahol ért az első meglepetés...az előre foglalt ülésem helyett, máshováa kaptam a jegyemet, amiből persze az lett, hogy már éppen felszálltunk volna, mikor odajön egy pacák, hogy " te mondd csak! Hová szól a te jegyed?" - "C9" - "Az nem lehet, oda az enyém szól"...nézem a jegyemet, hát tényleg nem C9. Ennyit az előre foglalásról.
Megérkezvén Koppenhágába, még mindig nem szikrázik a napsütés, de cserébe lekéstem a reptérről egyenesen Røndébe tartó buszt, így először csak, hogy felelevenítsem a dán tudásomat kérdezősködtem az i betűs pultnál, hogy nah akkor most mi-meg-hogy. Segíteni azt ugyan nem tudtak, de kaptam egy Koppenhága térképet vígaszdíjként. Nah, visszabattyogok a buszpályaudvarra, és végül találtam egy táblát, amin ki volt írva egy menetrend...és hatalmas mázlimra rájöttem, hogy ha a nyakamba szedem a lábamat, akkor a vonattal megelőzhetem a buszt, és Vallby-ben felszállhatok rá.
Miután sikerült megvásárolnom a vonatjegyemet ( közben mellettem hangosan üvöltözött egy hajléktalan bácsika) rohanás Vallby-be, Éljen, elértem a buszt, sőt még ismerősökkel is találkoztam.
Az úton az "A pokolba tartó vonat" sci-fi hangosknyvet hallgattam és nagyjából 4 óra buszozás után megérkeztem Røndébe. Suli. Még lepakolni sem volt időm, mert megéreztem a menza felől áradó illatokat, szóval mentem enni.
Felmentem a szobámba, ahol nem várt egyéb meglepetés, csak hogy a csapból sötétvörös víz folyt, amit sajnos későn vettem észre, szóval azóta enyhén rozsdás a fogkefém :D
Vissza a living roomba, ahol az új diákoknak tartottunk ilyen ismerkedési estet, valamint végre találkozhattam Ardoval és Stelával (akik a napjuk nagyrészét Dánia legnagyobb vizvidámparkjában töltötték).
Majd végül hulla fáradtan ágybadőlés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése