Péntek reggel már mindenki lázasan készülödött az Efterskolesoknak szánt bemutatóra. Minden egyes ember felöltötte jelmezét, ami helyenként nagyon jó volt, helyenként meg nagyon...vicces. Fogalmatok sincs mennyire tud röhejes lenni egy lány, hátrazselézett hajjal, mü kecskeszekállal és nagy bozontos szemöldökkel XD
Elérkezett a bemutató kezdete. Délután ½ 1. A harangok is értünk zúgnak, és akkor felgördül a függöny. Romeo ( aka Máró) ül a színpad szélén és a spotlámpa fényében, félig elvakultan elkezdi játszani a Feste Lariane-t. És csak, hogy ne gondlojuk, hogy minden ilyen szép és jó...már meg is van az elsö baki. Gustav túl hamar indította el a gitárdarabom utáni hangeffektet, ezért Adela túl korán kezdett el mozogni, ezért hát beindult a dominóhatás, és az amúgy 1-2 percesre szánt gitárdarabból a közönség hallhatott...20 másodpercet.
Már majdnem fellélegezhettünk a csapattal. Már csak egy nyavalyavert mondat volt hátra. Hát Julia nem elfelejti? De igen. Ez még rendben volna. Izgul, lámpalázas, stb...de miért kell süketnek is lenni? Szerintem már az is feltünö volt, hogy próbáltam súgni neki, és a fogaim között sziszegtem neki a szöveget, de amikor értetlen fejjel visszekérdez Julia, hogy MI?, az azért kb. annyira nesztelen mint a Godzilla. Szóval bukta volt.
Az elöadás többi része többé kevésbé hasonló bakikkal folyt le, és itt még nem volt vége a szenvedésnek :P
Másnap, azaz szombaton még egyszer elö kellett adni a darabot a szülöi bemutatón is.
Szombat reggel a suli megtelt az itteni életre kiváncsi szülökkel. Itt volt Stela növére és férje is, és itt ért a nap elsö sokkhatása. Voltatok már olyan helyzetben, hogy megláttatok valakit, és az kísértetiesen hasonlított valaki másra? Nos Stela növére Biczó tanárnö 100%os hasonmása. Szóval igen, talán tényleg igaz, hogy mindenkinek van valahol a Földön egy alteregója.
Ismét elérkezett az elöadás. És most a nagysikerü Beatles slágert a Yesterday-t játszottam gitáron. Az elejét picit elrontottam, de amúgy ezen az elöadáson majdnem hiba nélkül zajlott minden.
ôsszefoglalva, örülök neki, hogy részt vettem az elöadäsban. Lehetett volna sokkal jobb is, de nem volt rossz...annyira. Szép volt, jó volt, ELÉG volt.
2010. november 20., szombat
Színház az egész világ
Elnézést kell kérnem, amiért az elmúlt hetekben kissé hanyagoltam a blog írását, de egyszerüen nem volt rá idöm...meg energiám sem nagyon. De most van egy kis idöm, szóval megpróbálok visszaemlékezni a múlt hét minden borzalmas eseményére olyan részletesen, ahogyan csak tudok.
Szóval. Hogy mi történt egy hete vasárnap, arra nagyon jól emlékszem. Ugyan is nem nagyon aludtam...aludtam persze volna, ha tudtam volna, de foxy közbejött. Ezzel pusztán arra akarok célozni, hogy a vasárnap éjszakám nagy részében azzal voltam elfoglalva, hogy ne mondjam ki a kígyó nevét (boaaaaa), vagy ha éppen mégis kicsúszott volna a számon, akkor minél gyorsabban engedjem ki a kisrókát. :D Emellé persze rázott a hideg, és másnap reggel egyszerüen képtelen voltam kikelni az ágyból.
Ez azonban problémákhoz vezetett a nap további részében, mégpedig azért, mert a múlt héten színházhét volt. Ez azt jelenti, hogy a tanárok ( alias Paul) kiválasztott egy színdarabot, amit hét végére, a szülöi bemutatóra színpadra kellett vinnünk. Ebben az évben a hagyományoktól eltéröen valami egészen különleges....telent választott ki nekünk. Romeo & Julia.
Amikor hétfön benyitottam a K terem ajtaján egy halomnyi, álmos RHE-s diák kezdett pisszegni, és ha csak ki nem huzigáltam volna Myzit a teremböl, akkor bizony súlyos "Kövezzük meg!!!!!" kíséretében kihúnyt volna az életem a Romeo & Julia ( a Leonardo Dicaprio-s változat) csókjelenetében. De sikerült kivonszolnom a teremböl a tanárnöt, és beszámolni neki a fizikai állapotomról, meg hogy nem valószínü, hogy aznap én résztveszek akármiben is.
2 nappal késöbb
Eltelt két nap, és már jobban voltam. Eléggé jól voltam ahhoz, hogy vacsorázzak a többiekkel, ami jót tett, mert igaz, ami igaz, vagy 3 napig gyakorlatilag nem ettem. Szóval a vacsoránál megtudtam, hogy mi is az elképzelés a darabról. Felosztottak minket 4 csoportba, és minden csoportnak elö kell adnia a saját elképzelése szerint a R & J egy meghatározott részét. Én az elsö csoporttal voltam, ami azt jelentette, hogy a kezdetektöl kellett elöadnunk a darabot a bál utánig.
Az alapötlet: A Montague és a Capulet család egy véres háborúban egymással Veróna irányításáért. Az elsö jelenetben a két család vezetöje egy talk-show szerü izében vesz részt, ahol szavazásra buzdítják a polgárokat. Majd feltünik Tybalt és Mercutio, akik a motoros üldözés után tüzpárbajba keverednek, amit a Rendör állit meg. Ezután jön Romeo és Mercutio jelenete, ahol Romeo bevallja, hogy szerelmes Juliába, és Mercutio felajánlja, hogy beviszi öt a Capuletek báljára. Itt következett David tánc jelenete, ami egy bravúros szaltóval ért véget, teljes fordulattal. És fináléként Romeo és Julia egymásratalálása.
Egyszóval a történetet modernizálták egy hangyányit a többiek, ami nem is lett volna baj. DE akkor meghallottam a szereposztást:
Mercutio - Lise
Tybalt - Anne
Julia anyja - Adela
Julia apja - Jean-Paul
Romeo apja - Lars
táncos - David
Rendör - Ardo
és a föszerepben
Julia - Stela
Romeo - na kitaláltátok???
Igen. Betegségem alatt a többiek úgy határoztak, hogy én leszek Romeo, aminek bahahahaharomira nem örültem. ès most nem arról van szó, hogy nem vagyok egy östehetség színész, vagy hogy egyszerüen nem éreztem magaménak a szerepet. A nagy probléma az a szöveggel volt. Nem fogok idézni, mert örülök, hogy sikerült elfelejtenem, de ennél nyálasabb, gusztustalanul csöpögös, rózsaszínü buborékokkal körbevet, babakék, pihepuha felhön ringatózó UNDORMÁNYT nehéz összehozni. És mivel nem voltam ott, amikor megbeszélték, ezért nem volt beleszólásom a szövegbe sem.
Szóval leküzdve a hányingert, ami minden egyes mondatnál feltört bennem, megtanultam a szöveget és 3 napi próbálással (ami alatt nem hagyhattuk el a színháztermet....) összehoztunk valami egészen elviselhetöt.
Feladatomhoz hozzátartozott még, hogy megtanítottam a 4. csoportnak az óangol kiejtést, mivel kitalálták, hogy bizony ök az eredeti szöveggel dolgoznak. Nem volt kis meló, de sikerült.
Borzasztóan sajnáltam viszont, hogy az én csapatom lehurrogta minden egyes ötletemet, amivel jobbá tehettük volna a mi jelenetünket. Egy hosszabb, jobban kidolgozott harc jelenet, egy jobban megkomponált táncjelenet a bálra....de nem, a csapatom úgy döntött, hogy nem akarnak ennyi energiát belefektetni. Szóval kidobták a kukába az ötleteimet. Na és kitaláljátok mi történt? A 2. csapat felhasználta az összes ötletemet. Pontosan úgy csinálták meg az ö jelenetrészüket, ahogy én elképzeltem a mienket. Véletlen egybeesés, vagy kémkedés lenne? Netán ennyire egyrugóra járna az agyam Daviddel??? Ez már soha nem fog kiderülni, minden esetre azért örülök, hogy végsösoron láthattam a saját ötleteimet a színpadon.
Az egyetlen utólagosan hozzárakott szerepem a gitározás volt. Én nyitottam az egész színdarabot egy gitárdarabbal. Ennek pusztán az az érdekessége, hogy minden egyes próbán más darabot játszottam, hogy tudjunk dönteni majd, hogy melyik volt a legjobb.
Szóval elérkezett a péntek, ami a bemutató napját is jelentette. Elsö elöadás kifejezetten az Efterskolenak.
Szóval. Hogy mi történt egy hete vasárnap, arra nagyon jól emlékszem. Ugyan is nem nagyon aludtam...aludtam persze volna, ha tudtam volna, de foxy közbejött. Ezzel pusztán arra akarok célozni, hogy a vasárnap éjszakám nagy részében azzal voltam elfoglalva, hogy ne mondjam ki a kígyó nevét (boaaaaa), vagy ha éppen mégis kicsúszott volna a számon, akkor minél gyorsabban engedjem ki a kisrókát. :D Emellé persze rázott a hideg, és másnap reggel egyszerüen képtelen voltam kikelni az ágyból.
Ez azonban problémákhoz vezetett a nap további részében, mégpedig azért, mert a múlt héten színházhét volt. Ez azt jelenti, hogy a tanárok ( alias Paul) kiválasztott egy színdarabot, amit hét végére, a szülöi bemutatóra színpadra kellett vinnünk. Ebben az évben a hagyományoktól eltéröen valami egészen különleges....telent választott ki nekünk. Romeo & Julia.
Amikor hétfön benyitottam a K terem ajtaján egy halomnyi, álmos RHE-s diák kezdett pisszegni, és ha csak ki nem huzigáltam volna Myzit a teremböl, akkor bizony súlyos "Kövezzük meg!!!!!" kíséretében kihúnyt volna az életem a Romeo & Julia ( a Leonardo Dicaprio-s változat) csókjelenetében. De sikerült kivonszolnom a teremböl a tanárnöt, és beszámolni neki a fizikai állapotomról, meg hogy nem valószínü, hogy aznap én résztveszek akármiben is.
2 nappal késöbb
Eltelt két nap, és már jobban voltam. Eléggé jól voltam ahhoz, hogy vacsorázzak a többiekkel, ami jót tett, mert igaz, ami igaz, vagy 3 napig gyakorlatilag nem ettem. Szóval a vacsoránál megtudtam, hogy mi is az elképzelés a darabról. Felosztottak minket 4 csoportba, és minden csoportnak elö kell adnia a saját elképzelése szerint a R & J egy meghatározott részét. Én az elsö csoporttal voltam, ami azt jelentette, hogy a kezdetektöl kellett elöadnunk a darabot a bál utánig.
Az alapötlet: A Montague és a Capulet család egy véres háborúban egymással Veróna irányításáért. Az elsö jelenetben a két család vezetöje egy talk-show szerü izében vesz részt, ahol szavazásra buzdítják a polgárokat. Majd feltünik Tybalt és Mercutio, akik a motoros üldözés után tüzpárbajba keverednek, amit a Rendör állit meg. Ezután jön Romeo és Mercutio jelenete, ahol Romeo bevallja, hogy szerelmes Juliába, és Mercutio felajánlja, hogy beviszi öt a Capuletek báljára. Itt következett David tánc jelenete, ami egy bravúros szaltóval ért véget, teljes fordulattal. És fináléként Romeo és Julia egymásratalálása.
Egyszóval a történetet modernizálták egy hangyányit a többiek, ami nem is lett volna baj. DE akkor meghallottam a szereposztást:
Mercutio - Lise
Tybalt - Anne
Julia anyja - Adela
Julia apja - Jean-Paul
Romeo apja - Lars
táncos - David
Rendör - Ardo
és a föszerepben
Julia - Stela
Romeo - na kitaláltátok???
Igen. Betegségem alatt a többiek úgy határoztak, hogy én leszek Romeo, aminek bahahahaharomira nem örültem. ès most nem arról van szó, hogy nem vagyok egy östehetség színész, vagy hogy egyszerüen nem éreztem magaménak a szerepet. A nagy probléma az a szöveggel volt. Nem fogok idézni, mert örülök, hogy sikerült elfelejtenem, de ennél nyálasabb, gusztustalanul csöpögös, rózsaszínü buborékokkal körbevet, babakék, pihepuha felhön ringatózó UNDORMÁNYT nehéz összehozni. És mivel nem voltam ott, amikor megbeszélték, ezért nem volt beleszólásom a szövegbe sem.
Szóval leküzdve a hányingert, ami minden egyes mondatnál feltört bennem, megtanultam a szöveget és 3 napi próbálással (ami alatt nem hagyhattuk el a színháztermet....) összehoztunk valami egészen elviselhetöt.
Feladatomhoz hozzátartozott még, hogy megtanítottam a 4. csoportnak az óangol kiejtést, mivel kitalálták, hogy bizony ök az eredeti szöveggel dolgoznak. Nem volt kis meló, de sikerült.
Borzasztóan sajnáltam viszont, hogy az én csapatom lehurrogta minden egyes ötletemet, amivel jobbá tehettük volna a mi jelenetünket. Egy hosszabb, jobban kidolgozott harc jelenet, egy jobban megkomponált táncjelenet a bálra....de nem, a csapatom úgy döntött, hogy nem akarnak ennyi energiát belefektetni. Szóval kidobták a kukába az ötleteimet. Na és kitaláljátok mi történt? A 2. csapat felhasználta az összes ötletemet. Pontosan úgy csinálták meg az ö jelenetrészüket, ahogy én elképzeltem a mienket. Véletlen egybeesés, vagy kémkedés lenne? Netán ennyire egyrugóra járna az agyam Daviddel??? Ez már soha nem fog kiderülni, minden esetre azért örülök, hogy végsösoron láthattam a saját ötleteimet a színpadon.
Az egyetlen utólagosan hozzárakott szerepem a gitározás volt. Én nyitottam az egész színdarabot egy gitárdarabbal. Ennek pusztán az az érdekessége, hogy minden egyes próbán más darabot játszottam, hogy tudjunk dönteni majd, hogy melyik volt a legjobb.
Szóval elérkezett a péntek, ami a bemutató napját is jelentette. Elsö elöadás kifejezetten az Efterskolenak.
2010. november 7., vasárnap
80´s
Már a hét elején mindenki izgalomban volt a szombatra tervezett 80´s party miatt.
Péntek délután már mindenki elkezdte összeállítani a szerelését, mivel a legjobb ruha díjat nyert. Elég nehéz igazán 80-as stílusban öltözni, mivel a 80as éveknek, valahogy nem volt saját stílusa. Ok persze ott van a nyakig felhúzott farmer, meg a hasonló dolgok, de ez hétköznapi viselet, azzal meg ugye senki nem nyer jelmezversenyt. Kb. 2 óra gondolkodás utan úgy döntöttem, hogy Guns ´n´ Roses 4 eva, és én beza 80as évekbeli rocker leszek. Mi kell ehez? Királyos børdzseki, gagyi tetoválások, vastag fülbevaló karika, estleg valamilyen másik piercing, fejkendø és az elmaradhatatlan dongó style napszemüveg.
Az iskola ruhatárjából sikerült beszereznem a kabátot, fülbevalóként egy régi, törött gyürü funkcionált, ragasztott piercing (amin mindenki ki volt borulva, aki eløször meglátta æs vagy 10x hallottam a kérdést, hogy: Ùr ISTEN, mi a francot müveltél magaddal????? ) fejkendøm, napszemüvegem az van, és telefirkáltam a kezemet filccel.
Mindennek az eredménye? Második lettem a jelmezversenyen hivatalosan. Nem-hivatalosan pedig elsø (mint a zsüritøl késøbb megtudtam), csak mivel egy dán DvD volt a díj, ezért nem akarták nekem adni XD
A bulin a jelmezversenyen kívül volt még 80´s karaoke, lufis-tánc, mikor ki kell pukkasztani a másik lábára kötözött lufit, sok más játék, meg persze most is nagy ivászat volt. Én továbbra is maradtam a teánál, de most volt alkoholmentes bólé, aminek örültem.
Ami szintén vicces volt, hogy a magam teájával beálltam ivós játékokat játszani XD Hát az állati vicces, mikor tök józanul egy ivós játék során rávehetsz embereket, hogy igyanak...mármint øk akarnak inni, te csak rásegítesz a dologra.
Ennek a játéknak lett a következménye, hogy lekerült Jaret-røl a nomál ruhája, ami alatt viselte a bulira vásárolt 80´s szerkóját. Egy igazi, 80as évekbøl származó birkózó felszerelést :D Az mondjuk finoman szólva is túlzás, hogy önként vált meg a ruháitól...valójában asszem 8-10 ember fogta le, és rángatta róla a farmert meg ingett. De igazat kell adjak Johnnynak. Aki egy ilyen ruhát felvesz (birkózócucc), az maga ellen hívja ki a sorsot :D:D:D
Végül hajnali 2kor mentem aludni, és tényleg, ez nagyon király parti volt.
Péntek délután már mindenki elkezdte összeállítani a szerelését, mivel a legjobb ruha díjat nyert. Elég nehéz igazán 80-as stílusban öltözni, mivel a 80as éveknek, valahogy nem volt saját stílusa. Ok persze ott van a nyakig felhúzott farmer, meg a hasonló dolgok, de ez hétköznapi viselet, azzal meg ugye senki nem nyer jelmezversenyt. Kb. 2 óra gondolkodás utan úgy döntöttem, hogy Guns ´n´ Roses 4 eva, és én beza 80as évekbeli rocker leszek. Mi kell ehez? Királyos børdzseki, gagyi tetoválások, vastag fülbevaló karika, estleg valamilyen másik piercing, fejkendø és az elmaradhatatlan dongó style napszemüveg.
Az iskola ruhatárjából sikerült beszereznem a kabátot, fülbevalóként egy régi, törött gyürü funkcionált, ragasztott piercing (amin mindenki ki volt borulva, aki eløször meglátta æs vagy 10x hallottam a kérdést, hogy: Ùr ISTEN, mi a francot müveltél magaddal????? ) fejkendøm, napszemüvegem az van, és telefirkáltam a kezemet filccel.
Mindennek az eredménye? Második lettem a jelmezversenyen hivatalosan. Nem-hivatalosan pedig elsø (mint a zsüritøl késøbb megtudtam), csak mivel egy dán DvD volt a díj, ezért nem akarták nekem adni XD
A bulin a jelmezversenyen kívül volt még 80´s karaoke, lufis-tánc, mikor ki kell pukkasztani a másik lábára kötözött lufit, sok más játék, meg persze most is nagy ivászat volt. Én továbbra is maradtam a teánál, de most volt alkoholmentes bólé, aminek örültem.
Ami szintén vicces volt, hogy a magam teájával beálltam ivós játékokat játszani XD Hát az állati vicces, mikor tök józanul egy ivós játék során rávehetsz embereket, hogy igyanak...mármint øk akarnak inni, te csak rásegítesz a dologra.
Ennek a játéknak lett a következménye, hogy lekerült Jaret-røl a nomál ruhája, ami alatt viselte a bulira vásárolt 80´s szerkóját. Egy igazi, 80as évekbøl származó birkózó felszerelést :D Az mondjuk finoman szólva is túlzás, hogy önként vált meg a ruháitól...valójában asszem 8-10 ember fogta le, és rángatta róla a farmert meg ingett. De igazat kell adjak Johnnynak. Aki egy ilyen ruhát felvesz (birkózócucc), az maga ellen hívja ki a sorsot :D:D:D
Végül hajnali 2kor mentem aludni, és tényleg, ez nagyon király parti volt.
A mai dalunk; Almás pite-je-je-je
Hétføn felmerült a kérdés dán órán, hogy ezen a pénteken, ki fogja csinálni a süteményt, mert hogy minden pénteki dán órán Myzi házában vendégeskedünk, és valaki csinál, egy az ø országából származó süteményt. Eddig volt 2 albán torta, meg egy ameriakai. Az albán torták félelmetesen édesek voltak, de tényleg. Már-már az ehetetlenség határán álltak. Az amerikai pedig...olyan amerikai volt. Én a bubblegum-pie nevet adtam neki, mert tényleg olyan volt, mint valami rágó pite.
Szóval most hétføn én jelentkeztem, hogy csinálok almás pitét, mert nem akartam megint valami gusztustalan ragacsot. Így csütörtökön délután, az órák után már tükön ültem, és vártam, hogy mehessek végre sütit sütni. A receptet édesanyámtól kértem el skypeon (ez úton is szeretném megköszönni a közremüködését). Az almát a suli almafáiról szedtem (majdnem 3 kg-ot) aztán átmentem Myzihez Ardóval, Stelával, Adelával. Ott amíg én összeállítottam a tésztát, addig rábíztam az alma megpucolását és lereszelését Adelára és Stelára. Mint utólag kiderült, ez hiba volt. A 3 kg almából, sikerült 80dkg almahúst összehozniuk. Ne kérdezzétek, hogy hova lett az alma, mert nem tudom. A lényeg....nem volt elég alma a sütiben....
A sütés után, az illatokkal megtelve hagytuk el Myzi házát, és mindenki, aki ott volt, alig várta, hogy megkóstolhassa másnap az órán a sütit.
A várakozás nem volt hiábavaló. A pite, annak ellenére, hogy kevés volt benne az alma, nagyon finom volt. Csak hogy kapjunk valami képet a dologról, Ardo aki általában 1, maximum 2 kockát eszik egy sütibøl, most 4-6 kockát evett, Jaret megevett 6 kockát, és még 4-et elkért Myzitøl. Szóval sikert arattam a magyar almás pitével...
Jómagam is elkértem egy kockát, mert be akartam bizonyítani Anne-nek, hogy hatalmas bakot løtt amikor a prezentációm alatt eleresztett egy "Fúúúj"-t az almás pite látványára. Hogy még nem meséltem a prezentációról??? Akkor ezt most pótolnám.
Szerda délután kivételesen nem a tanárok szerveztek valamit, hanem az int. diákoknak kellett eløadást tartani az országaikról. Minden ország 20 percet kapott, és mivel rajtam kívül van egy másik magyar gyerek is itt, ezért mi együtt kaptunk 20 percet.
Meghallgattuk eløször Albániát, aminek során még albán táncot is tanultunk....össze-vissza kellett ugrálni egymás kezét szorongatva XD
Aztán jött Lengyelország, ami egy politikai és tanulmányi beszámoló volt.
Majd Rowanda, Afrika. Nah ez vicces volt, mert SEMMIT nem tudtunk meg Rowandáról. De tényleg, az ég világon semmit. Egy: mert Jean-Paul nem olyan jó angolból, Kettø: mert egy szót sem készült, és nem volt ötlete, hogy mit adjon elø.
Ezek után jöttünk mi. Magyarország. Azaz csak jöttünk volna, de végül csak László adta elø a prezentációját szerdán. Ez úgy történt, hogy én még nyáron megcsináltam az enyémet, és volt egy komplett szövegem, meg képeim, amit csak be kellett pakolnom PPT-be. Az eløadásomban benne voltak a magyar tájegységek+érdekességeik, Budapest, Budakalász, magyar konyha, népviselet, mentalitás, vallás. Mivel gyakorlatilag minderøl volt valamim, ezért úgy egyeztünk meg Lászlóval, hogy ø csak Debrecenrøl, az ø szüløvárosáról tart egy beszámolót. Nost...kicsit hosszabra sikerült neki, így sajnos én nem fértem bele az idøbe. Szóval kaptam 10 percet péntek reggel, hogy megtartsam az eløadásomat.
Borzasztó fruszráló 10 perc alatt beszélni egy egész országról. Gyakorlatilag levegøvétel és szünet nélkül hadartam, mégis azt kell mondjam, hogy a végén a többieknek is tetszett az eløadás. Kivéve a magyar konyhás részt. XD A dánok kishíján rosszul lettek a pörkölt látványától, és Anne rendkívül hangosan fújolta az almás pitét....
Szóval vittem neki egy darab almás pitét, és na mi lett a vége???...."ÚÚh, ez nagyon jó volt....van még??"
Ronda de Finom :P
És festészeten végre sikerült valami olyat alkotnom, amivel elégedett volt a tanárnø. Megmutattam neki a Da Vinci másolataimat, és a reakció: "Te tudsz valamit a rajzolásról". Ez nekem elég is volt. Sokkal jobb volt ez, mintha azt mondja, hogy ez nagyon jó, vagy fantastisk. Az igazgató is bejött az órára, csak úgy rajtaütésszerüen, és ø is alig akarta elhinni, hogy én rajzoltam azt ami eløtte van. :D
Szóval most hétføn én jelentkeztem, hogy csinálok almás pitét, mert nem akartam megint valami gusztustalan ragacsot. Így csütörtökön délután, az órák után már tükön ültem, és vártam, hogy mehessek végre sütit sütni. A receptet édesanyámtól kértem el skypeon (ez úton is szeretném megköszönni a közremüködését). Az almát a suli almafáiról szedtem (majdnem 3 kg-ot) aztán átmentem Myzihez Ardóval, Stelával, Adelával. Ott amíg én összeállítottam a tésztát, addig rábíztam az alma megpucolását és lereszelését Adelára és Stelára. Mint utólag kiderült, ez hiba volt. A 3 kg almából, sikerült 80dkg almahúst összehozniuk. Ne kérdezzétek, hogy hova lett az alma, mert nem tudom. A lényeg....nem volt elég alma a sütiben....
A sütés után, az illatokkal megtelve hagytuk el Myzi házát, és mindenki, aki ott volt, alig várta, hogy megkóstolhassa másnap az órán a sütit.
A várakozás nem volt hiábavaló. A pite, annak ellenére, hogy kevés volt benne az alma, nagyon finom volt. Csak hogy kapjunk valami képet a dologról, Ardo aki általában 1, maximum 2 kockát eszik egy sütibøl, most 4-6 kockát evett, Jaret megevett 6 kockát, és még 4-et elkért Myzitøl. Szóval sikert arattam a magyar almás pitével...
Jómagam is elkértem egy kockát, mert be akartam bizonyítani Anne-nek, hogy hatalmas bakot løtt amikor a prezentációm alatt eleresztett egy "Fúúúj"-t az almás pite látványára. Hogy még nem meséltem a prezentációról??? Akkor ezt most pótolnám.
Szerda délután kivételesen nem a tanárok szerveztek valamit, hanem az int. diákoknak kellett eløadást tartani az országaikról. Minden ország 20 percet kapott, és mivel rajtam kívül van egy másik magyar gyerek is itt, ezért mi együtt kaptunk 20 percet.
Meghallgattuk eløször Albániát, aminek során még albán táncot is tanultunk....össze-vissza kellett ugrálni egymás kezét szorongatva XD
Aztán jött Lengyelország, ami egy politikai és tanulmányi beszámoló volt.
Majd Rowanda, Afrika. Nah ez vicces volt, mert SEMMIT nem tudtunk meg Rowandáról. De tényleg, az ég világon semmit. Egy: mert Jean-Paul nem olyan jó angolból, Kettø: mert egy szót sem készült, és nem volt ötlete, hogy mit adjon elø.
Ezek után jöttünk mi. Magyarország. Azaz csak jöttünk volna, de végül csak László adta elø a prezentációját szerdán. Ez úgy történt, hogy én még nyáron megcsináltam az enyémet, és volt egy komplett szövegem, meg képeim, amit csak be kellett pakolnom PPT-be. Az eløadásomban benne voltak a magyar tájegységek+érdekességeik, Budapest, Budakalász, magyar konyha, népviselet, mentalitás, vallás. Mivel gyakorlatilag minderøl volt valamim, ezért úgy egyeztünk meg Lászlóval, hogy ø csak Debrecenrøl, az ø szüløvárosáról tart egy beszámolót. Nost...kicsit hosszabra sikerült neki, így sajnos én nem fértem bele az idøbe. Szóval kaptam 10 percet péntek reggel, hogy megtartsam az eløadásomat.
Borzasztó fruszráló 10 perc alatt beszélni egy egész országról. Gyakorlatilag levegøvétel és szünet nélkül hadartam, mégis azt kell mondjam, hogy a végén a többieknek is tetszett az eløadás. Kivéve a magyar konyhás részt. XD A dánok kishíján rosszul lettek a pörkölt látványától, és Anne rendkívül hangosan fújolta az almás pitét....
Szóval vittem neki egy darab almás pitét, és na mi lett a vége???...."ÚÚh, ez nagyon jó volt....van még??"
Ronda de Finom :P
És festészeten végre sikerült valami olyat alkotnom, amivel elégedett volt a tanárnø. Megmutattam neki a Da Vinci másolataimat, és a reakció: "Te tudsz valamit a rajzolásról". Ez nekem elég is volt. Sokkal jobb volt ez, mintha azt mondja, hogy ez nagyon jó, vagy fantastisk. Az igazgató is bejött az órára, csak úgy rajtaütésszerüen, és ø is alig akarta elhinni, hogy én rajzoltam azt ami eløtte van. :D
SUN
Habár az itteni hømérséklet nem éri el a 10 fokot, este -8 fok van és állandóan szakad az esø, azért mégis jó ez a cím ennek a bejegyzésnek.
Most sokan gondolhatjátok ezt: Akkor mi a fenének adta ezt a címet az írásnak?
A válasz: ez nem egy egyszerü szó. A SUN a Student UN, azaz a Diák ENSZ rövidítése.
Még két hete kezdtük el eløkészíteni ezt az eventet international politics órán. A lényege, hogy szimuláljuk az ENSZ müködését piciben. A feladatunk, hogy valamilyen módon elvégezzük a hátterünkhöz illö módon, egy fiktív afrikai falu megmentését-vagy elfoglalását (a törenet szerint éppen polgárháború folyik Nogumoban, mert az aktuálisan hatalmon lévø kormányt az øslakos nomádok uralják, és ez persze nem tetszik a betelepülø, tanult rétegnek). A háttér alatt egy ország lapul. 5 csoportra osztottak minket. Oroszország, USA, Kína, Nigéria és maga az afrikai falu.
Miért is ezek az országok kerültek a nagyítólencse alá? Mert ezek az országok mind különbözøek a maguk módján. Oroszország erøs de korrupciótól kicsit sem mentes. Az USA erøs és egészen fair. Kína gyenge de erøs az államszervezet. Nigéria pedig a tipikus gyenge ország. Nuku fegyver, nuku tisztesség, de van olaj dögivel :P
Ezeknek az országoknak kell valahogy együttes megoldást találni a falu megmentésére, miközben a háttérben a saját ügyeiket is megpróbálják elintézni.
Én pl. ruszki vagyok. Feladatom a segítés élelemmel és fegyverrel, de közben a falu földjén lévø olajra és gyémántbányákra fáj a fogam.
Pénteken kezdødik a szimuláció, szóval még nem publikálom ezt a bejegyzést.
Megvolt a SUN. Amennyire lelkes voltam én és izgatott, annyira nem érdekelte a többieket az egész. Amikor elérkezett a SUN napja, kiderült, hogy csak az én csapatomban lévø Johnny olvasta el rajtam kívül a háttéranyagot és a szabályokat. A szimuláció egész jól indult. Nagyon jól. Tökéletesen sikerült a korrupt, orosz, semmirekellø kormányküldöttet játszanom. Johnnyval kovácsoltunk egy tervet, miszerint szövetkezünk Amerikával, és együtt rávesszük Nigériát, hogy a saját embereit küldje be Nogumoba, a polgárháborús övezetbe, hogy leállítsák a harcot a két politikai pár támogatói között. Így mi nem veszítünk embert, mégis névlegesen Oroszország segített Nogumon, így a hálás afrikaiak, nekünk adják a nemesfémeiket, olajukat, stb,stb,stb...
Nagyon jól ment a játék...egészen a végéig, amikor is Nigériának (aka. Ardo) döntenie kellett, hogy Amerika+Oroszország kombót támogatja, vagy Kínát. Mivel Ardo nem olvasta a szabályokat, ezért ø úgy játszott, hogy ø maga alakította ki a saját szabályait. Valójában az ø elképzelésében Nigéria a világ leggazdagabb országa, tele fegyverekkel és katonákkal. Szóval a végén hasraütésszerüen Kínát választotta, amivel ha csak fiktíven is, de beindította a 3. világháborút....(és mindenki kibukott rá, mert a leghülyébb döntést hozta, amit csak lehetett)
Szóval összefoglalva, maga a játék szerintem nagyszerü volt a maga 5 órájával és a maga tanácskozásaival,vitáival....viszont a vége egy hatalmas sértødés lett...Tanulság: Ne játsz csökönyös albánokkal, akik nem tudják a szabályokat és nem beszélnek elég jól angolul egy ilyen típusú játékhoz...
Most sokan gondolhatjátok ezt: Akkor mi a fenének adta ezt a címet az írásnak?
A válasz: ez nem egy egyszerü szó. A SUN a Student UN, azaz a Diák ENSZ rövidítése.
Még két hete kezdtük el eløkészíteni ezt az eventet international politics órán. A lényege, hogy szimuláljuk az ENSZ müködését piciben. A feladatunk, hogy valamilyen módon elvégezzük a hátterünkhöz illö módon, egy fiktív afrikai falu megmentését-vagy elfoglalását (a törenet szerint éppen polgárháború folyik Nogumoban, mert az aktuálisan hatalmon lévø kormányt az øslakos nomádok uralják, és ez persze nem tetszik a betelepülø, tanult rétegnek). A háttér alatt egy ország lapul. 5 csoportra osztottak minket. Oroszország, USA, Kína, Nigéria és maga az afrikai falu.
Miért is ezek az országok kerültek a nagyítólencse alá? Mert ezek az országok mind különbözøek a maguk módján. Oroszország erøs de korrupciótól kicsit sem mentes. Az USA erøs és egészen fair. Kína gyenge de erøs az államszervezet. Nigéria pedig a tipikus gyenge ország. Nuku fegyver, nuku tisztesség, de van olaj dögivel :P
Ezeknek az országoknak kell valahogy együttes megoldást találni a falu megmentésére, miközben a háttérben a saját ügyeiket is megpróbálják elintézni.
Én pl. ruszki vagyok. Feladatom a segítés élelemmel és fegyverrel, de közben a falu földjén lévø olajra és gyémántbányákra fáj a fogam.
Pénteken kezdødik a szimuláció, szóval még nem publikálom ezt a bejegyzést.
Megvolt a SUN. Amennyire lelkes voltam én és izgatott, annyira nem érdekelte a többieket az egész. Amikor elérkezett a SUN napja, kiderült, hogy csak az én csapatomban lévø Johnny olvasta el rajtam kívül a háttéranyagot és a szabályokat. A szimuláció egész jól indult. Nagyon jól. Tökéletesen sikerült a korrupt, orosz, semmirekellø kormányküldöttet játszanom. Johnnyval kovácsoltunk egy tervet, miszerint szövetkezünk Amerikával, és együtt rávesszük Nigériát, hogy a saját embereit küldje be Nogumoba, a polgárháborús övezetbe, hogy leállítsák a harcot a két politikai pár támogatói között. Így mi nem veszítünk embert, mégis névlegesen Oroszország segített Nogumon, így a hálás afrikaiak, nekünk adják a nemesfémeiket, olajukat, stb,stb,stb...
Nagyon jól ment a játék...egészen a végéig, amikor is Nigériának (aka. Ardo) döntenie kellett, hogy Amerika+Oroszország kombót támogatja, vagy Kínát. Mivel Ardo nem olvasta a szabályokat, ezért ø úgy játszott, hogy ø maga alakította ki a saját szabályait. Valójában az ø elképzelésében Nigéria a világ leggazdagabb országa, tele fegyverekkel és katonákkal. Szóval a végén hasraütésszerüen Kínát választotta, amivel ha csak fiktíven is, de beindította a 3. világháborút....(és mindenki kibukott rá, mert a leghülyébb döntést hozta, amit csak lehetett)
Szóval összefoglalva, maga a játék szerintem nagyszerü volt a maga 5 órájával és a maga tanácskozásaival,vitáival....viszont a vége egy hatalmas sértødés lett...Tanulság: Ne játsz csökönyös albánokkal, akik nem tudják a szabályokat és nem beszélnek elég jól angolul egy ilyen típusú játékhoz...
2010. november 1., hétfő
Halloween 1.
Eløzmények:
Néhény hete, Paul, az ebédløasztalnál érdekes dolgokat mesélt az iskola múltjáról. Eløkerültek a régi kísértet történetek is. Egy ilyen régi épületnél nem csoda, hogy a népek még mindig félnek az alagsorban megbúvó halott nø szellemétøl, vagy az éjszaka idegesítø teremtményétøl a kopogószellemtøl.
Egészen pontosan ez a két szellem lakja e házat. Ezek a visszajáró lelkek rémisztik halálra az itt tanuló diákokat halloween hetének vasárnapjának èjféli idøpontján a living roomban és a folyosókon.
A szemtanúk egész pontos leírása szerint az elsø, egy mennyasszonyi ruhát viselø szomorú szüz kísértete, akit faképnél hagytak (a régen apátságként használt iskola) kápolnájának oltárjánál. Ezek után a menyasszony kiszúrta szemeit a menyasszonyi hajtüjével, hogy többé ne kelljen férfit látnia, és megesküdött, hogy megöli a vølegényt, aki egy máik lányért ott hagyta. Azonban nem bírta sokáig ezt az életet, és kitalálta, hogy egy szertartás kíséretében megöli magát, és démoni kísértetként fogja a lelket is kirémiszteni a csalfa fiúból...
A jelek szerint hatásos volt a szertartás, mert többen eskü alatt vallják, hogy látták a menyasszony szellemét, a molyette lepellel, ami eltakarja üresen tátongó szemgödreit.
Hogy a sztori még érdekesebb legyen, a nø kísértete a suli alatt lévø, régi folyosókon jár, amiøl úgy néz ki, mintha félbe lenne vágva. Deréktól lefelé csak azok láthatják, akik követik az iskola alagsorába, aholi is a szellem eltünik a az iskola legmélyebb pontjaként ismert csatornafedél alatt.
A másik szellemet nem lehet látni, cask hallani. Ebbøl következøen csak fültanúink vannak, akik halloween hetének vasárnapján, éjfélkor, egy hangosan sóhajtozó valamit véltek hallani. Majd a sóhajtozást, léptek koppanása a køpadlón követte. Egyesek szerint ez a lélek, egy a Menyországból számüzött barátok közé tartozik, akik örömüket lelték a 7 føbün eljátszásában...egymás után :P
Szóval nagyjából ekkor döntöttem el, hogy én bizony lefülelem a két szellemet, és bizonyíték nélkül (a létezésrükrøl/nemlétezésükrøl) le sem fekszem aludni, halloween éjszaka.
Használati útmutató:
Ha a halloween éjszakáján átélt kalandjaim valós történései érdekelnek, akkor sajnálattal közlöm, hogy bizony rossz helyen jársz. Ha csak a száraz tapasztalatok érdekelnek akkor gördülj lentebb az oldalon, és a "Halloween 2." címet viselø bekezdést olvasd.
Ha viszont az érdekel, hogy minek kellett volna történnie, akkor maradhatsz ezen a bejegyzésen, és csak olvass tovább.
Halloween éjszakáján, éjfél eløtt néhány perccel, fényképezøvel, magnetofonnal és egy régi fakereszttel felszerelkezve, elindultam a szobámból a kihalt iskolaépület sötétjén át a living roomba.
Nem mondom azér féltem mint parasztgyerek a télapótól, de most már nem hátrálhattam meg, hiszen egy egész hónapja erre az "akcióra" készültem. Nem lett volna ilyen rémisztø, ha nem vettvolna körbe a sötétség (oszönhetøen az esti áramszünetek lámpagyilkos hadjáratának) és a csend...
Hangosan nyikorogva nyílt ki az ebédlø ajtaja, és az étkezde távolabbi, rideg feketeségbe burkolózó felébøl csattanás és valamiféle szörcsögés hallatszott...
Lekéstem volna az eseményeket, és már csak egy jóllakott vámpírt találok a living roomban??? Nem, az nem lehet...figyelmen kívül hagyva a furcsa zajokat, lementem a célállomásra.
Mikor leértem kitátottam a számat, de ordítás helyett, csak valami vékony, halk vinnyogásszerü hang tört elø a torkomból.
Ott volt, és egyenesen felém lebegett...kicsit megnyugodtam, mikor láthatólag nem foglalkozott velem. Csak ellebegett melettem, ügyet sem vetve próbálkozásomra, hogy lencsevégre kapjam. Miután van gy 10 képet készítettem sajnos be kellett látnom, hogy reménytelen az ügy. Minden egyes kép elmosódott lett, vagy teljesen fekete. Követve a szellemet eljutottam a dán tanterem melett lévø csatornafedédlig, ahol is a szellememnek nyomaveszett...A szemtanúk jól mondták...nem volt szeme, viszont rémisztøen, eszeløsen vigyorgott...
Visszafelé menet a szobámba, azon töprengtem, hogy nem csak a képzeletem játszott-e velem, az elfogyasztott halloweeni kalóriadús vacsi után...nem, kizárt dolog, hogy végighalucináltam egy teljes sétát át az iskolán.
A szobámba érve a tükörbe néztem, és ekkor már nem ragadt bent a kiáltásom. A tükörbøl a menyasszony nézett vissza rám. Szája repedezett volt és vigyorgott, szemgödre üresen ásítottak a semmibe. Különös jelek borították az egész felkarját. Rémisztø tetoválás...
néhány másodperc múlva, a földön fekve tértem magamhoz, kopogás hangja rángatott vissza a vaóságba. Kimentem a folyosóra...sehol-senki és semmi. A kopogás is halkult már, sajnos a második kísértetet teljesen elszalasztottam a hülye ájultság miatt...
Halloween 2.
Mieløtt belekezdenél ennek a bekezdésének az olvasásába, arra szeretnélek megkérni kedves olvasóm, hogy gondolkodj el egy picit...Miért adtam volna a "Halloween 2." címet a bejegyzésnek, ha eløtte nincs elsø???...úgyvan, gratulálok, rájöttél a turpisságra, ahoz, hogy ezt a bekezdést teljes élvezettel tudd olvasni, eløbb el kell olvasnod, a valamivel feljebb található "Halloween 1." címü írásomat. Szóval irány fel, a Halloween 1.-re :D
Ime, az itt töltött halloweenem Igaz története, ferdítés és színesceruza nélkül.
Miután pár hete Paul mesélt a Rønde Højskole szellemeirøl, elhatároztam, hogy utána járok a dolognak.
Halloween hetének vasárnapján, azaz okt. 31-én pontban éjfélkor, fényképezøvel és magnetofonnal (valamint a bitonság kedvéért egy régi, fa kereszttel) felszerelkezve letelepedtem a living room egyik díványára, és egy jó tea mellet elkezdtem várakozni. Jegyzøkönyvemben az alábbi sorok olvashatóak:
24:00 - megérkeztem a természetfeletti folyamatok észlelésének helyszínére.
24:05 - para(nem)normális tevékenységnek semmi jele
24:10 - a teám már hideg, de még mindig nem láttam ektoplazmát, és kopogást sem hallok
24:15 - mi ez a furcsa recsegés?
24:15½ - csak a mosógép...fenébe
24:20 - a kísérletet lezárom
megfigyelés: Minden hétköznapi, semmilyen anomáliát nem érzékeltem...valószínüleg az egész kacsa...HÁP-HÁP
Szóval kb. 20 percet várakoztam, és nem történt semmi. Sehol egy félbevágott nøi kísértet, sehol a røndei kopogószellem, még csak nem is volt félelmetes a helyzet.
A "nagy" szellemlesésem után, mentem az ágyikóba, és hétføn...hála a nyavalyás óraátállítának sikerült olyan korán kelnem, hogy órákat vártam a reggelire...
Ime, az itt töltött halloweenem Igaz története, ferdítés és színesceruza nélkül.
Miután pár hete Paul mesélt a Rønde Højskole szellemeirøl, elhatároztam, hogy utána járok a dolognak.
Halloween hetének vasárnapján, azaz okt. 31-én pontban éjfélkor, fényképezøvel és magnetofonnal (valamint a bitonság kedvéért egy régi, fa kereszttel) felszerelkezve letelepedtem a living room egyik díványára, és egy jó tea mellet elkezdtem várakozni. Jegyzøkönyvemben az alábbi sorok olvashatóak:
24:00 - megérkeztem a természetfeletti folyamatok észlelésének helyszínére.
24:05 - para(nem)normális tevékenységnek semmi jele
24:10 - a teám már hideg, de még mindig nem láttam ektoplazmát, és kopogást sem hallok
24:15 - mi ez a furcsa recsegés?
24:15½ - csak a mosógép...fenébe
24:20 - a kísérletet lezárom
megfigyelés: Minden hétköznapi, semmilyen anomáliát nem érzékeltem...valószínüleg az egész kacsa...HÁP-HÁP
Szóval kb. 20 percet várakoztam, és nem történt semmi. Sehol egy félbevágott nøi kísértet, sehol a røndei kopogószellem, még csak nem is volt félelmetes a helyzet.
A "nagy" szellemlesésem után, mentem az ágyikóba, és hétføn...hála a nyavalyás óraátállítának sikerült olyan korán kelnem, hogy órákat vártam a reggelire...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)