Yama története:
Amikor az afgán háború megkezdődött, és sok város lakhatatlanná vált, egy szegény család megvált fiától. Nem, nem halt meg, csak a jobb élet reményében belátták, hogy jobb neki, ha elengedik, hogy keressen egy biztonságos helyet, ahol élhet és ahol jobbak az életkörülmények. Ezt a fiút Yama Mirzaie-nek hívták.
Egy szakadt cipőben, rongyos ruhákban, éjjel és nappal a hegyeket róva, gyalog, stoppal, vonaton Yama végül elérte Dániát. Félholtként került a koppenhágai afgán menekülttáborba, ahol nagyjából fél évet töltött. Majd egy árvaházba került, ahonnan jószerencséje egy amerikai írópár családjába sodorta.
Évekig élt velük, menekültként pénzét az államtól kapta, hogy fedezze tanulmányait. Ebből következően azt kell csinálnia, amit az állam mond.
22 évesen került a Roende Hoej- og Efterskoleba, ahol barátokra lelt. Igazi barátokra, akiket barátként kezelhet és nem testvérként, ahogy a többi afgán menekültet vagy a féltestvéreit.
De akkor jött a szomorú hír. Nem tanulhat többet hoejskoleban. Normál gimnáziumban kell tanulnia, normál tágyakat, közel a koppenhágai lakóhelyéhez.
Így történt, hogy péntek reggel eljött érte amerikai-dán féltestvére, és a keresztapás, taxisofőrös, afgános holmijaival együtt kilépett az életünkből.
Különösen rosszul érintet ez egy pár embert. Engem is, mivel az eddig eltelt 2 hónap alatt az idő kétharmadát együtt töltöttük, a maradék egyhamadban pedig aludtunk. Szóval egészen összekovácsolódott csapatunk volt, mikor ez felbomlott.
A kapcsolat viszont nem szakadt meg hála a modern technológiának. Szóval még 3 hét és nem csak megérkezik várvavárt vendégem, hanem meg is látogatom Yamat Koppenhágában.
Yama búcsúztatása családias volt. Adela, Ardo & Stela, Jesper, Lars és jómagam nevettünk az együtt töltött időn, kártyáztunk, a többiek Rakit ittak, én meg előkarácsonyi ajándékként Yamanak adtam a keresztapás pólómat, hiszen nem ismerek nála nagyobb keresztapa fant. Fejből tudja a filmek szövegét és kb. minden héten megnézi valamelyik részét a sorozatnak.
Cserébe rámhagyományozta az indiai teakollekcióját, ami egy nagyon szuper, kettő nagyon drága, három figyelmes ajándék :D
Régesrégi könyvtár |
Miután elment következett a nap valós programja, ami miatt elmaradt a dánóra. Elmentünk az....annyira nem is közeli kastélyhoz...eheh...ami éppen múzeumként üzemel, és régen Dánia leggazdagabb arisztokrata családja lakott benne. Hatalmas belső udva, gyönyörű viktória korabeli berendezés, saját kápolna (ami mellett egy titkos ajtón át az alkímista laborba lehetett bejutni) és egy olyan hihetetlen, lélegzetelállítóan szép park, ahol mindenkinek az jut eszébe, hogy "nekem bizony ilyen helyen lesz az esküvőm" :D
Sajnos nagyon gyorsan végeztünk. Mindössze 3 órát töltöttünk a kastély területén és a hozzá tartozó majorságnál, pedig egy napot is szívesen eltöltöttem volna ott. Paul mindenről tudott valamit mesélni, olyan mint egy élő lexikon...tisztára olyan érzésem volt, hogy Gelniczky tanár úr van velünk. Nagyon élveztem az egészet. A régi épületet, a festmények furcsa "követőrendszerét", a régi biliárdasztalt, az ősrégi poros zongorákat és a megfakult pompa és fényűzés minden apró részletét.
A család büszkesége |
Egy tiki-taki |
Később Paul is csatlakozott az egetverő kopácsoláshoz (egy falbontó kalpáccsal XD), de együtt sem érték el a hatást, amit el kellett volna :D
Üssed David !!! |
Figyelem! Képregény következik, címe: Jesszusom, már a hülyék is osztódnak !!?
A szombat nagyrészét a reneszánsz nagymester, Leonardo Da Vinci anatómiai munkáinak másolásával töltöttem. Miután feladtam, hogy impresszionista festményeket utánozzak le, azt a feladatot kaptam, hogy akkor Leonardó rajzokat másoljak, és ha már ez a feladatom, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal, és anatómiai képeket másoltam. Kb. 6-7 órát görnyedtem a mellkas izomzata és a vállizületek elképesztően, hihetetlenül, pontos rajzai felett, és apró, pici vonalkákból rajzoltam a képeket. 3 rajzot másoltam le, és ebből kettő szinte fénymásolat szintű lett, szóval büszke vagyok rájuk....a harmadik háát :P már untam kicsit, szóval nem lett olyan pontos.
Napóleon junior :D |
Világfa |
Kalø |
Itt már fáj a térdem :S |
Délután elmentünk a közeli Kaloe romokhoz Ardóékkal és Adelával. Sikerült megfájdítanom a térdem ugrálás közben, sikerült megfájdítania a nagyon erős szembeszélnek a fejem, és vacsinál sikerült a speckó dán fagyicsodával meghűteni a torkomat is. :P Ezt a dán fagyit tejszínből főzik vaníliával, és nugáttal és eperkrémmel tálalják. Nagyon tömény, de baromi jóóóóó
Vasárnap van és egyben az ide szándékozó jönni diákok nyíltnapja. Ennek vannak jó hatásai és kifejezetten rosszak is. A jó hatás, hogy a konyha különösen kitesz magáért, és hihetetlenül fantasztikus a kaja. A rossz rész, hogy fokozottan figyelni kell a tolvajlásra és szép tisztaságot kell tartani.
további képek: