Zajlik az élet

Bizonyára feltűnt mindenkinek, aki történetesen olvassa a blogot, hogy az elmúlt napokban nem nagyon voltam aktív ezen a téren. Egészen pontosan azért nem, mert amíg itt ülök a gép előtt, addig csinálhatok mást is. És az esti órákban, amikor lenne időm írni ide, na akkor éppen haldokoltam manapság XD
Hogy Rokker Zsoltot idézzem: "Hát én küztem öreg!"
Volt eget-és-földet rengető fejfájásom, ólmos fáradtságom és hasonló nyalánkságok. Az energiatartalékaim tökéletesen lemerültek. Nagyjából semmire nem voltam képes. 2 nap alatt sikerült összesen 24 (azaz huszonnégy) órát aludnom.
Van azért néhány érdekes dolog is. Csak, hogy ne maradjon senki információhiányban.
Hétfőn voltunk az adventure csoporttal fát mászni. Hogy MIIIIT??? Igen, FÁT mászni. Ez elsőre nagyon viccesnek hangozhat, hiszen fát mászni a gyerekek szoktak. Viszont a gyerekek nem másznak 15-20 m magas fák tetejére. Mivel a magasságok igen nagyok voltak, ezért természetesen biztosítottuk magunkat, de mivel ugye a fán nincs alapból a biztosítókötél mint a mászófalon, vagy a direkt erre kialakított sziklán, ezért valakinek fel kell mászni először és felrakni a biztosítópontokat. Ami azt jelenti, hogy a "próbamászó" mindig mászik egy kicsit, és kb. 2-3 méterenként a fához erősít egy karabinert. Ez azt is jelenti, hogy ezen a 2-3 méteres szakaszon a "próbamászó" nincs biztosítva. Ezek után kitaláljátok ki volt a szerencsés vállalkozó, aki először mászott??? Ehem...nem akarok szerénytelennek tűnni, de...igen...én voltam :D
Az első fát amit kinéztünk nem volt nagy kihívás megmászni. Nagyjából mindenki megmászta, aki megpróbálta. A második viszont kihívást jelentett, tekintve, hogy az első ág az kb. 2,5m magasan volt. Ugrás, kapaszkodás, feltornázás...ez lett a jelszavam. Ja meg hogy: használd a lábad!
Egy élmény volt a második fa megmászása. Borzasztóan magas volt, lélegzetelállító kilátással a tetőről. Igazi kihívást jelentett, de fent a tetőn úgy éreztem magam, mint aki most hódította meg a Himaláját. Mindehhez hozzájött még az is, hogy senki nem tudta pót- és segédkötelek nélkül megmászni a fát rajtam kívül. Igazából a többiek az első ágra sem tudtak felmászni a segédkötél nélkül.
Hozzátartozik még az élmény leírásához, hogy annak ellenére, hogy a famászás lett a kedvenc mászási műfajom (ha hazaérek feltétlenül ki kell próbálnunk Garam), azért nem kicsit ijesztő (és persze megerőltető) amikor 20m magasan lógsz, gyakorlatilag biztosítás nélkül egy vastag ágon, és próbálod feltornázni magad a fejed felett karmagasságban húzódó ágra. És persze új sebeket szereztem a kezemre...van amelyiknek tuti megmarad a helye, mert nagyon mély :(
Miután mindenki végzett a famászással, és már senki nem volt hajlandó a fákra nézni, jött elő a probléma. Fent a fa tetején van két biztosító pont, de....hogy is kerül az vissza a földre? Nos igen. Valakinek fel kell mászni, és utána leeresztenie saját magát. Ez azt is jelenti, hogy amíg felmászik az "ereszkedő" addig biztosítva van, viszont amikor a fa tetején ül, és lecsatolja a fa tetejéről a biztosítópontokat akkor már nincs biztosítva...egyáltalán.  Miután lecsatolja a biztosító karabinereket a fa tetején, fel kell húznia az egész biztosítókötelet magához, és egy speciális 8-as alakú ereszkedő cuccossal, meg egy másik speciális hurok segítségével le ereszti magát a földre. ÉS IGEN, ez is én voltam (meg Jaret, de ő elcseszte a dolgokat a fatetőn, szóval kb 4x annyi idő volt mire leért, mint amikor felmászott). Nos végeredményben a famászás lett a kedvencem az eddigi adventure tevékenységekből, viszont az ereszkedés sokkal jobb volt Norvégiában a sziklákon.

A kedd eseménytelenül telt. Az egyetlen említésre méltó dolog, az hogy este elmentem sétálni Ardóval és Stelával, és ezen a sétán ismét vásároltam kakaót meg citromlevet, mert az előző adag elfogyott (nagyon örültem, hogy most akcióban volt a nagyobb kiszerelésű kakaó, szóval ugyanazért az összegért másfélszer annyit kaptam).
Szerdán reggel végre megkaptam az itteni biciklimet. Nem valami nagy szám. Alig 1 órát bütyköltem rajta, mire sikerült használhatóvá tennem.(Fantasztikus, hogy mennyire kreatív tud lenni az ember, ha rákényszeríti az élet...4 különböző kulccsal tudtam csak megemelni a kormányt, mert az az egy ami kellett, az persze pont nem volt). A délelőtt nagyját a Stellának ígért repülő rajzolásával töltöttem, mivel most lesz az unokaöccse szülinapja, és a kiccsávó rajong a repülőkért. Mit csinál ilyenkor a gondban lévő nagynéni, aki repülőt akar rajzolni a szülinapi üdvözlőlapra? Meglátogatja a még mindig maximalista (bár már nem minden esetben, mert NEM KELL MINDENNEK TÖKÉLETESNEK LENNIE ) Márkót, és szépen megkéri, hogy alkosson valamit. Erre én leülök, és 4 különböző tervet készítek, amiből választani lehet....
Délután sétára ment az egész társaság a közeli erdőkbe valamint a közeli templomba. (A roendei templom is művésztemplom....tele gyermeteg mázolmányokkal). Maga a túra kellemesen egyhangú volt. Viszont megbeszéltem Marianne-vel, hogy valamelyik hétvégén a főzős csapat (Ardo, Adela, Márkó) csinál majd hortobágyi húsos-palacsintát. Már alig várom.
Hazafelé dán, litván, magyar legendákkal szórakoztattuk egymást. A dán legendák hasonlítanak a magyarokhoz, bár koránt sem annyira brutálisak. Nahjó, azért van 1-2, amire ráférne a cenzúra, de a többségük a nagy és felettébb bölcs királyokról szól, aki megmenti az ez+azt.