Vasárnap, csak hogy ne legyen olyan uncsi a hosszú hétvége, az international diákok meghívást kaptak Myzi nyári lakjába. Vacsorára voltunk hivatalosak, de már délután fél kettőkor úton voltunk a házhoz, ami valahol a legközelebbi falu külső részén volt...illetve kellett volna lennie
Hogy miért is ez a bizonytalanság??? Mert egy óra biciklizés után, egyszerűen nem találtuk, hogy hova kell menni. Végül felhívtuk Ardót, aki már ott volt (mert kocsival elvitte őt meg Stela-t Myzi), és végül hatalmas szerencsénkre Ardo kijött értünk a főúthoz, és elvezetett minket a házhoz. Hááát....soha a büdös életben nem találtam volna meg magamtól ezt a házat. Le a tengerpartra, balra, jobbra, megint jobbra....borzasztó. És a lerosszabb az volt, hogy az egész út egy mocskos kis földút volt.
Mikor megérkeztünk, egy csodálatos kis kuckó tárult elénk. Szívesen élnék ilyen házikóban. A kellemes melegért egy hangulatos kis kandalló volt felelős, és együtt őzőcskéztünk Myzivel.
A menü: Májgombóc leves, Borókás bélszín rozmaringos krumplival, burek, tejszínberízs. :P
Végre megtanultam bureket csinálni. Ez egy levelestésztából álló szerb-horvát-albán népi eledel. Nagyon finom, és rendkívüli egyszerűséggel elkészíthető tésztája elennére, félelmetesen bonyolult elkészíteni magát a bureket.
A tejszínberízs pedig olyan mint a tejberízs, csak ebbe valahogy tejszínt kevernek a végén, amitől kicsit habos lesz. Forró cseresznyés öntettel és reszelt csokival eszik.
Naaaagyon finom volt minden. Szépen lassan az órák alatt gömböccé zabáltuk magunkat, ami után nagyon nehéz volt rávenni magunkat, hogy visszabiciklizzünk a suliba. Ráadásul, ami mégjobban nehezítette ezt a feladatot, hogy kéő este volt már. Nem elég, hogy világosban nem találtuk meg a házat, de korom sötétben hazatalálni sem ígérkezett könnyebbnek. Elindulásunk után az első kanyarban sikerült első kerékkel megakadnom egy hatalmas gödörben, aminek az lett a vége, hogy a biciklim első kormánya felett átugorva szabályosan két lábbal beleálltam egy pocsolyába. Ezt a mutatványt 8,2 ponttra értéketem. Csak azért ennyi, mert a cipőm beázott, tekintve, hogy bokáig besüllyedtem.
Hazaérve egy torokfájással kűzdve, de legalább jó érzéssel gyomortájékon feküdtem le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése