Eløzmények:
Néhény hete, Paul, az ebédløasztalnál érdekes dolgokat mesélt az iskola múltjáról. Eløkerültek a régi kísértet történetek is. Egy ilyen régi épületnél nem csoda, hogy a népek még mindig félnek az alagsorban megbúvó halott nø szellemétøl, vagy az éjszaka idegesítø teremtményétøl a kopogószellemtøl.
Egészen pontosan ez a két szellem lakja e házat. Ezek a visszajáró lelkek rémisztik halálra az itt tanuló diákokat halloween hetének vasárnapjának èjféli idøpontján a living roomban és a folyosókon.
A szemtanúk egész pontos leírása szerint az elsø, egy mennyasszonyi ruhát viselø szomorú szüz kísértete, akit faképnél hagytak (a régen apátságként használt iskola) kápolnájának oltárjánál. Ezek után a menyasszony kiszúrta szemeit a menyasszonyi hajtüjével, hogy többé ne kelljen férfit látnia, és megesküdött, hogy megöli a vølegényt, aki egy máik lányért ott hagyta. Azonban nem bírta sokáig ezt az életet, és kitalálta, hogy egy szertartás kíséretében megöli magát, és démoni kísértetként fogja a lelket is kirémiszteni a csalfa fiúból...
A jelek szerint hatásos volt a szertartás, mert többen eskü alatt vallják, hogy látták a menyasszony szellemét, a molyette lepellel, ami eltakarja üresen tátongó szemgödreit.
Hogy a sztori még érdekesebb legyen, a nø kísértete a suli alatt lévø, régi folyosókon jár, amiøl úgy néz ki, mintha félbe lenne vágva. Deréktól lefelé csak azok láthatják, akik követik az iskola alagsorába, aholi is a szellem eltünik a az iskola legmélyebb pontjaként ismert csatornafedél alatt.
A másik szellemet nem lehet látni, cask hallani. Ebbøl következøen csak fültanúink vannak, akik halloween hetének vasárnapján, éjfélkor, egy hangosan sóhajtozó valamit véltek hallani. Majd a sóhajtozást, léptek koppanása a køpadlón követte. Egyesek szerint ez a lélek, egy a Menyországból számüzött barátok közé tartozik, akik örömüket lelték a 7 føbün eljátszásában...egymás után :P
Szóval nagyjából ekkor döntöttem el, hogy én bizony lefülelem a két szellemet, és bizonyíték nélkül (a létezésrükrøl/nemlétezésükrøl) le sem fekszem aludni, halloween éjszaka.
Használati útmutató:
Ha a halloween éjszakáján átélt kalandjaim valós történései érdekelnek, akkor sajnálattal közlöm, hogy bizony rossz helyen jársz. Ha csak a száraz tapasztalatok érdekelnek akkor gördülj lentebb az oldalon, és a "Halloween 2." címet viselø bekezdést olvasd.
Ha viszont az érdekel, hogy minek kellett volna történnie, akkor maradhatsz ezen a bejegyzésen, és csak olvass tovább.
Halloween éjszakáján, éjfél eløtt néhány perccel, fényképezøvel, magnetofonnal és egy régi fakereszttel felszerelkezve, elindultam a szobámból a kihalt iskolaépület sötétjén át a living roomba.
Nem mondom azér féltem mint parasztgyerek a télapótól, de most már nem hátrálhattam meg, hiszen egy egész hónapja erre az "akcióra" készültem. Nem lett volna ilyen rémisztø, ha nem vettvolna körbe a sötétség (oszönhetøen az esti áramszünetek lámpagyilkos hadjáratának) és a csend...
Hangosan nyikorogva nyílt ki az ebédlø ajtaja, és az étkezde távolabbi, rideg feketeségbe burkolózó felébøl csattanás és valamiféle szörcsögés hallatszott...
Lekéstem volna az eseményeket, és már csak egy jóllakott vámpírt találok a living roomban??? Nem, az nem lehet...figyelmen kívül hagyva a furcsa zajokat, lementem a célállomásra.
Mikor leértem kitátottam a számat, de ordítás helyett, csak valami vékony, halk vinnyogásszerü hang tört elø a torkomból.
Ott volt, és egyenesen felém lebegett...kicsit megnyugodtam, mikor láthatólag nem foglalkozott velem. Csak ellebegett melettem, ügyet sem vetve próbálkozásomra, hogy lencsevégre kapjam. Miután van gy 10 képet készítettem sajnos be kellett látnom, hogy reménytelen az ügy. Minden egyes kép elmosódott lett, vagy teljesen fekete. Követve a szellemet eljutottam a dán tanterem melett lévø csatornafedédlig, ahol is a szellememnek nyomaveszett...A szemtanúk jól mondták...nem volt szeme, viszont rémisztøen, eszeløsen vigyorgott...
Visszafelé menet a szobámba, azon töprengtem, hogy nem csak a képzeletem játszott-e velem, az elfogyasztott halloweeni kalóriadús vacsi után...nem, kizárt dolog, hogy végighalucináltam egy teljes sétát át az iskolán.
A szobámba érve a tükörbe néztem, és ekkor már nem ragadt bent a kiáltásom. A tükörbøl a menyasszony nézett vissza rám. Szája repedezett volt és vigyorgott, szemgödre üresen ásítottak a semmibe. Különös jelek borították az egész felkarját. Rémisztø tetoválás...
néhány másodperc múlva, a földön fekve tértem magamhoz, kopogás hangja rángatott vissza a vaóságba. Kimentem a folyosóra...sehol-senki és semmi. A kopogás is halkult már, sajnos a második kísértetet teljesen elszalasztottam a hülye ájultság miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése