Lazac ruhában

Ismét eltelt két nap. Ismét történtek dolgok. Azt hiszem egyszerűbb lenne egyszerűen hozzászokni, hogy itt még egy darabig minden nap történni fog valami új.
Még az első napokban felosztottak minket ún. családokba. Minden család 5-6 főből áll és minden családnak van egy "család tanára". Az én családom a nemzetközi diákok + a szomszéd dán srác. A "család tanárom" pedig Daughma. A családok mindegyike kiválasztott egy-egy embert, akik majd a diáktanács tagjai lesznek. Nos örömmel jelentem, hogy az én családom engem választott a szóvivőjüknek. Azaz mostantól a Roende Hoejskole Diáktanácsának tagja vagyok.
A kedd egyben a családok munkakezdésének az időpontjai is volt. Ez azt jelenti, hogy most keddtől jövőhét keddig a családoknak kell ellátni bizonyos feladatokat. És minden héten cserélődik a feladat. Ezen a héten az én családom felelős a konyháért. Pontosabban a mosogatásért, és a menza tisztán tartásáért. Így a heti hivatalos becenevem (csak Sozzey kedvéért) Konyhatündérmárkó XD
Megvolt az első dán társadalom ismeret óra. Ez az óra ígérkezik a legmegeröltetőbbnek számomra. Ezt az órát Daughma tartja. Neki egy angol pasas a férje, és gyönyörűen beszél angolul. Nagyon oda kell figyelnem arra amit mond, hogy ha meg akarom érteni. Az óra valójában abból állt, hogy megmondtuk, hogy mit szeretnénk tanulni ,és hogy mit is keresünk Dániában...a későbbiekben remélem jó lesz. Jobb mint amilyennek egyelőre ígérkezik.
Az órákkal együtt megkezdődött a balszerencse áradása is. Sajnos.
Az első probléma a gitárommal volt. Egyik napról a másikra...egyszerűen elszakadt az E és a H húrom. Tiszta mázli, hogy hoztam magammal extra húrkészleteket.
A másik probléma a kulcsokkal adódott (megint azok a nyavalyás kulcsok). Bemegyek a szobámba, lerakom a kulcsot az asztalra. Egy perc múlva mennék ki, zárnám a szobámat...sehol a kulcs. Vagy 10 percet keresgéltem mire megtaláltam a kulcsokat...a táskámban. Fogalmam sincs, hogyan kerültek oda. De megvan és ez a lényeg.
Rendkívül jó dolgok is történtek velem. Először is megkaptuk a Hoejskole-s pólóinkat, éééés az én tervem kerül az egyen-pulcsik hátára. Lementem a living roomba, az ott ülők kérdezték, hogy végül csináltam-e terveket. Mondtam, hogy vannak, de nem hiszem, hogy jobbak mint másé. Nos kiderült, hogy DE, jobbak. Az ő tervük az volt, hogy egyszerűen felírjuk a neveket. Az én tervem pedig egy 5vonalas kottát ábrázol, mindenféle a Roende Hoejskole-val kapcsolatos kis mintával, meg a suli indulójával, meg a nevekkel. A lényeg: tetszett nekik, szóval ez lesz a hátunkon.

Az étkezésemben is beállt némi változás. Ezt a változást lazacnapoknak neveztem el. Ugyanis az elmúlt két napban minden étkezésem tartalmazott valamilyen lazacot. Füstölt, főtt, sült, panírban fűszeres sajttal. LAZACNAPOOOK. Amikor ezt írom a szemem úgy csillog akár egy kisfiúé aki először kóstolta a kedvenc sütijét. A lazac király. Ezen kívül elképesztő mennyiségű szárított hagymát és földimogyorót tüntettem el.
Viszont a keddre és a szerdára együtt, egyértelműen a szerda délutáni program tette fel a koronát. Tengeri kajakozni voltunk. Egész délután a vízen voltam. Megtanultam menteni a beborult elvtársat és mászni az összekapaszkodott emberek hajóin. Vicces volt.
Mivel nem volt elég kajakunk, ezért azok akik nem jutottak vízre kajakban, azok Paullal építettek hosszú gerendákból, meg olajos hordókból tutajt, és azon próbáltak evickélni. Mikor a kajakosokkal elindultunk kifelé, a tutajon lévők elkezdtek énekelni. Nagyon örültek, hogy végre megyünk :D

Yama

A kajakok visszapakolásánál viszont történt egy kis baleset. Mégpedig az, hogy Andi fejére ráesett egy hajó. Nem viccelek, egy kajak úgy fejbe találta, amikor lezuhant az állványról...huu brutál volt látni. De most már jól van.
Nagyjából ez történt kedden és szerdán.
Most éppen dánt tanulok Yamaval, Camille-vel, Adelával és Lacival. Asszem ők az egyetlen olyan emberek ezen a földön, akik sörrel tanulnak....de legalább sokat nevetünk. Sziasztok.