19-én elindultunk Magyarországról valamikor a hajnali órákban (azt hiszem talán fél 7-kor), és ezzel kezdetét vette az ÚT. Első megálló Nürnberg, Németország. Az út....útszerű volt. Zenehallgatás, alvás, stb... Aztán elértük Nürnberget ahol is lakik Heinz, anyukám egyik rokona. Mivel ő éppen Dubaiban nyaral (de rossz neki) előre megbeszéltük, hogy majd leadja a kulcsokat a szomszédjának. Megérkezünk a házhoz (délután négykor), keressük a szomszédot...sehol-senki. Aztán elkezdtünk sétálgatni az utcán és egy nagy bokor mögül nagy hallozást hallottunk. Kiderült, hogy Heinz nem annak a szomszédnak adta a kulcsot, aki meg volt beszélve. Mindegy. Végre bejutunk a házba, mindenhol emlék hegyek fogadnak minket. Régi családi fotók, megboldogult feleség emlékei. Nagyon érdekes volt látni a saját családom tagjait a régi fotókon. Nagyon élveztem a dolgot. Délután bevásárlás egy Norma nevű boltban. Aztán este az izgalommal teli elalvás.
Másnap 5-kor keltünk, és 6-kor már ismét az utat szeltük, immáron Roende felé. Ahogy közeledtünk uticélunkhoz egyre inkább éreztem egy kis szorítást gyomortájékon. Az ilyenkor felmerülő általános problémák özöne zúdult a nyakamba. Hogy fogom megértetni magam? Biztos meggondoltam én ezt a külföldön tanulást? Már késő visszafordulni?....Hát igen, legyűrve a gondokat nyeltem egyet, és elhatároztam, hogy én igen is élvezni fogom a Dániában töltött időt, és kihasználom amennyire csak lehet.
Valamikor 3 óra felé érkeztünk meg Roendébe. Rögtön akadályba ütköztünk...hol kell bejutni a suliba? Végül csak találtunk egy bejáratot, és megtaláltunk Ejvind Johansen-t az iskola vezetőjét (aki nem az igazgató). Jobb híján neki szegeztem a kérdést: Mi a következő lépés? A következő lépés az volt, hogy odaadta a szobakulcsomat (meg a szüleim ideiglenes szobakulcsát) és elindult megmutatni, hogy hol is fogok lakni itt a Roende Hoejskoele-ben. Az én szobám a 205-ös. Aztán megnéztük az ebédlőt, és rögtön kaptuk a meghívást a vacsorára. A vacsora előtt kaptam időt, hogy kipakoljam a cuccaimat. Elviekben jött volna egy másik srác is a szobámba, de....végül mégsem érkezett meg, szóval egyedül vagyok. Így nagyobb szekrényem van mint otthon XD Miután kipakoltam mindenemet elindultam a szüleimmel vacsizni.
Nos, a dán kaja...FANTASZTIKUS, az otthoni menzához képest letasztikus, fankégöző. Sőt merem állítani, hogy jó pár étteremmel felveszi a versenyt.A vacsoránál Ejvind felesége Myzi meghívott minket (nemzetközi diákokat a saját házukba egy kis beszélgetésre). Másik három nemzetközis volt még itt rajtam kívül ( egy szlovák csaj Pozsonyból, akit Adela-nak hívnak. Egy másik srác Magyarországról, fentebb írott Laci. És egy litván lány Gretta)
Az esti beszélgetés nagyon jó volt. Nagyon rendesek az itteniek.
A suli nagyjából egy erődítmény, hatalmas, mint egy labirintus. Grandiózus. Gyönyörű, majd teszek fel videót, meg fotókat.Este a rengeteg új élménnyel a fejemben, kis fejfájással feküdtem le. A következő nap sem volt kevésbé érdekes, de az már egy másik bejegyzés témája lesz.
Ők itt Laci és Greta ->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése