Hétvége és Surf

Hát gyerekek a hétvége nem az a dolog itt amit várok. Mindenki egész nap alszik. Csak kajálni kelnek fel reggel, délben és este. Nem viccelek. Az esték nyújtanak némi szórakozást, de napközben sivár a suli.
Az igazság az, hogy nem tudok semmi izgalmasat mesélni a hétvégéről. Összesen két dolog volt, ami említésre méltó. Az egyik az egy egész jó film volt (Karantén) amit Johnny tanácsára kezdtünk el megnézni. Az egész jó film alatt azt értem, jó volt...ahhoz képest, hogy egy horror volt.
A másik említést érdemlő, sőt inkább HURRÁT érdemlő dolog, az az otthoniak 2. Dzsungel könyve fellépése volt, ami ahogy hallottam nagyon jól sikerült. Örülök nektek együtt és külön-külön is gratulálok :D
Amilyen uncsi volt a hétvége, annyira kárpótolt mind ezért a hétfő. Dánnal kezdtünk, ami nagyon jó volt. A dán nyelv királyos...és gusztustalan a kiejtése XD
Aztán jött egy kis szünet, és aztán ebéd. Amikor ma benyitottam 12:00-perckor a menzaajtón azt hittem, hogy rossz helyen vagyok. Senki nem tudja, hogy pontosan mi zajlik a suliban, de egy biztos...rengeteg ember van itt. Mindenféle emberek. Négerek, nagyonnemnégerek, raszták, vasalthajúak, látszólag füvesek, metal arcok....szóval tényleg sokfélék. És együtt esznek velünk. Viccesek. Vacsinál pl. rám vigyorgott egy nagyon alacsony, nagyon manóképű, néger férfi...rémisztő volt. Na de ne rohanjunk annyira előre.
Ebész után jött az első Adventure órám. Habár sikerült kicsit megfáznom hétvégén, semmi nem tarthatott vissza, hogy részt vegyek az első Szörf órán. Soha nem volt még ilyen tanórám, már ha ezt lehet tanórának nevezni.
13:15kor megbeszélést tartottunk, és segítettünk felrakodni egy utánfutóra a szörfdeszkákat, vitorlákat, és minden egyéb kütyüt. Aztán megkaptuk az utasítást, hogy menjünk le a partra. "Ott találkozunk!"- ezzel az "ott találkozunk"-al kezdetét vette a mai futásom a tengerpartra. Elég gyorsan le lehet érni...ha nagyon szalad az ember XD
Miután megérkeztünk, megtanultuk, hogy hogyan kell felépíteni a vitorlát és tényleg fel is építettük őket kezdődhetett a szörfözés. Nah jó, előtte még átvedlettünk hosszú neoprén cuccokba, hogy ne fagyjunk bele a 14-16 fokos vízbe, és csak aztán kezdődhetett a szörfözés.
Szörfözni nagyon vicces dolog. Gretával (a litván lánnyal) osztoztam egy deszkán, és először nagyon bénák voltunk. De fura módon elég hamar ráéreztem és koránt sem estem annyit, mint amennyit képzeltem, hogy esni fogok. A szörfözés végére ami 4kor volt, már egész jól tudtam menni.
Ami szomorú de egyben marha vicces az Gretával történt. Már meséltem, hogy az első kiránduláson elhagytuk ő meg lefeküdt aludni. Ma megint alkotott. Nem az ő hibája volt...de azért egy kicsit mégis. Az egész azzal kezdődött, hogy megláttam egy medúzát a vízben (borzasztó sok van itt), és szóltam Gretának, hogy vigyázzon vele, mert fájdalmas tud lenni a csípése. Kb. ez játszódott le miután figyelmeztettem:
- What did you sa......FUUUUUUUUUCK.
Amint kimondtam, hogy vigyázzon (amire persze nem figyelt) megcsípte egy medúza a karját. A vicc az egészben, hogy olyan mély, brummogó, férfi hangon sikerült kipréselnie azt a fuck-ot, hogy finoman kuncogni kezdtem....nah jó teli torokból röhögnöm kellet, annyira valószerűtlen volt az egész :D
Hazafelé már nem vállalkoztam a futásra a 3 órányi szörf után, szóval haza hozattam magam kocsival (egy-két ember kivételével a többiek kocsival jöttek). A vacsora megint remek volt...eltekintve a vigyorgó manót.Még egyszer gratulálok az otthoni Dzsungeles csapatnak és nagy hajrááá a következő fellépésre. (szorítok értetek)

(fentről, balról-jobbra) Adela, Katherine, Camille, Eri, Yama, Ardo, Lars, Anni, Lisa

Első igazi órák

Nos, megvolt az első két nap valódi órákkal. Csütörtökön dánnal kezdtem. Nem igazán volt nagy szám, mivel legelölről kezdtük az egész anyagot, és mivel én mielőtt eljöttem próbáltam a fejembe verni némi dánt (köszönet a segítségét Tóth Zsófiának) így volt némi alapom. Összefoglalva: Semmi új infó.
Második óra dán társadalomismeret volt. Azaz csak lett volna. Az történt ugyan is, hogy láttuk, hogy jön a tanár (Daughma) egy tündibündi kislánnyal a karján. Kiderült, hogy az ő kislánya és lázas, ezért nem volt óra.Szóval szabadidő. próbáltam kicsit relaxálni a living roomban. Próbálta már valaki, milyen az amikor egy állati-nagy teremben egy minimum 22.1-es hangrendszerre max hangerőn ráköti a zenéjét??? Hát én kipróbáltam....elfogadnék egy ilyet otthonra is XD
Pontban délben ebéd. Az itteni ebéd kezd egyre jobb és jobb lenni.
És végül a délutánban egy Nemzetközi politika óra. Azt hittem, hogy ez az óra tényleg politikáról fog szólni, de nem igazán. Ezt az órát úgy tudom leírni, mint egy kimagaslóan jó Gelniczky tanár úr féle történelem órát. Nagyon élveztem. Beszélgettünk egy civilizáció kialakulásának folyamatáról, meg hogy 8 civilizáció él jelen pillanatban a Földön, és hogy valószínűleg a Muzulmánok átveszik az irányítást a jövőben a Nyugati nemzetektől. Ez van srácok, szóval elő az imaszőnyeget, fordulás Mekka felé és induljon a Burzsoááááá....Alahhh.....Mohamed...Jaiiiiihaaaa....
Sajnos az utolsó órám is elmaradt, mivel a tanárnak még nem sikerült agyagot venni. Délután sportjátékok és egyebek.
A péntek viszont remeknek ígérkezett. Semmi elmaradó óra, semmi fennakadás...hittem én. Pénteken Kultúrával kezdtünk Paullal (Ő tartja a nemzetközi politikát, és egyelőre a kedvenc tanárom itt). Filmet néztünk a problémáról, hogy miért is nem lehet egzakt térképet készíteni. Meg a különböző tradíciókról. Érdekes volt.
Aztán jött a csalódás. A festészetem is elmaradt anyaghiányban. Mi legyen? Relax megint? Neeem..ahhoz nem volt kedvem. Így hát elkezdtem megtervezni a képet az egyenpulóvereinkhez hátára. Egész jól sikerült. Kicsit régiesre vettem. Van rajta Anjou liliom, meg rostélyos sisak és egy nagy turulmadárszerű madár. Még nincs kész, de egyelőre mindenkinek tetszett. Utolsó óra dán. Nah most már tanultam valami újat, ergo nagyon élveztem :D
Mivel péntek van a dán diákok hazamentek. Csak hatan vagyunk az egész suliban. Vicces ez a gigászi épület a sok diák nélkül (egyet kell hogy értsek Elle Drive-al, tényleg jó használni ezt a szót "gigászi", de csak ritkán van alkalmunk rá). Délután nagy része zongorázással,  gitározással és dán tanulással ment el. A vacsi igazán családias volt. És utána elmentem futni a tengerhez. Csak 4,8 km oda vissza...de megdöglöttem...nem volt jó ötlet XD talán legközelebb könnyebben megy. Gyors zuhany, aztán jött Yama és Eri, hogy nem akarok-e filmezi velük. Naná, hogy akartam. De végül ez is kudarcba fulladt, mert Johnny egyszerűen eltűnt. Ez még nem lenne akkora baj, de nála volt a film is. Szóval nem filmeztünk. Helyette viszont..életemben először....kipróbáltam a Wii-t. A sulinak van mindenféle ilyen játék-ketyeréje. Nagyon vicces dolog a virtuális bowling, meg a golf.
Ez történt az elmúlt két napban. Üdvözlök mindenkit otthon. Sziasztok.

Technika és kulcsok

Most, hogy bevezettek minket az itteni élet rejtelmeibe, egy kicsit lelassultak a dolgok.
Viszont megvolt az első két óra ...két igen vidám technika óra. Igaz, ezek még kötelezőek voltak mindenkinek. Az első kedden este fél nyolckor kezdődött és mindenkinek kellett csinálni az ajtójára egy névtáblát, mind ezt azért, hogy a tanár felmérhesse, hogy ki jó a kézügyességes dolgokban. Mindenki csinálta az unalmas négyzet vagy téglalap alakú táblákat egy-két felragasztott képpel...
És akkor ott vagyok én, aki csinálok valami egészen mást. Az én névtáblám egy nagy, kivágott papírgyík, aminek a hátából kivágtam a nevem :P
A tanár meg is jeyezte, hogy jó lett.

Na és akkor jött a második technika óra, ma azaz szedán 13 órai kezdettel. Először valamiféle rrácsra kellett fonni gallyakat. Aztán mindenki emlékdobozt csinált. Itt is mindenki dekupázsolt (fogalmam sincs, hogy írják) vagy képeket ragasztott...nos én itt festettem egy dobozt, aminek az lett a végeredménye, hogy a technika tanár kiosztotta nekem, hogy nekem kell megrajzolni az egyenpulcsink hátuljára nyomtatandó rajzot. Lehet, hogy végül mégsem fogom bevállalni ezt.
Jah igen a kulcsokról. Itt minden ajtón van zár. És minden ajtóba jó a kulcsom. Úgy értem, hogy belemegy, de nem nyitja. Nos így egy hét után teljesen reflexszerűen, ha elérek egy ajtót egyszerűen benyomom a kulcsot a zárba, mivel a saját szoba ajtómat mindig zárom...és ma is, nagy elmélyülten barangolok a folyosón és egyszercsak azt veszem észre, hogy állok egy idegen ajtó előtt, benne a kulcsommal de az nem nyílik...és ami a legjobb, hogy még a kulcs is beragadt. Már vagy 10 perce próbálkoztam kihalászni a kulcsot a zárból, amikor megjelent Lars (ő egy jófej dán srác) és az ő segítségével újabb 5 perc próbálkozás után kiszedtem a hőnáhított kulcsomat a nyavalyás zárból. A második kulcs mizéria az volt, hogy a délután jelentős részét a living roomban töltöttem és leraktam a kulcsomat a biliárdasztal meletti kávézó asztalra. Nah jött a vacsi és sehol a kulcsom. Valaki volt olyan kedves és leadta az egyik tanárnak, mert azt hitte, hogy egy elveszett kulcs. Fél órát kutattam mire kinyomoztam, hogy hol a kulcs. Szóval a legroszabb dolog itt, a kulcs XD
Ez történt az elmúlt két napban. Holnap lesz az első Dán óra Myzivel. Már nagyon várom.

A Túra

Reggel megbeszélés. Végre megjött az IT Kontroller emberke, szóval végre megtudtam, hogyan tudom használni a netet. Szóval az előző bejegyzést is és ezt is már a saját gépemről írom.

A megbeszélés előtt (vagy után...nem emlékszem) csomagoltunk magunknak kaját nappalra. A terv az volt, hogy teszünk egy nem túl hosszú (9-10 km-es) túrát, és aztán a tengerparton alszunk.
Busszal indultunk, ami kirakott minket egy művésztemplom előtt. A művésztemplom egy olyan dolog ahol a templomban az oltár helyén egy egészen művészi feldolgozása található a "Jézus a kereszten" jelenetnek. A templomban amit láttunk, egy egészen morbid feldolgozás volt, ahol Jézus hátából kilógott egy DNS kettős-spirál, és spriccelt a vér a sebeiből....
Na ettől a templomtól indultunk el. Valójában egyáltalán nem volt fárasztó, mivel itt EGYÁLTALÁN NINCSENEK HEGYEK...4 nap után elmondhatom magamról, hogy voltam Dánia legmagasabb pontján, ami kb. 100 m.

Laci, Eri, Márkó

Éééés...jártam vízen. Na ezt sem gondoltam volna soha, hogy ilyen élményben lesz részem. A túra útvonal átvezetett egy mocsárnak tűnő dolgon. Le kellett venni a cipőket, és mezítláb menni a bokáig érő szutykos, cuppogós, sáros dagonyában. Kb. félúton elértünk egy helyet, ahol egy kis fadarab lógott ki a földből. Az egyik tanár megfogta a fadarabot, és elkezdte kihúzni a földből. Előkerült egy 2,5-3m hosszú farúd...ami nem volt sáros.... Na ekkor derült ki, hogy amin járunk az nem mocsár, hanem egy tó felszíne, és van rajta valamiféle vízinövény ami kb. fél méter vastag réteget képez, és így lehet rajta járni. Olyan volt mint valami nagy vízágy. Nagyon élveztem.
Mivel a lábam vizes lett, ezért egy darabig cipő nélkül folytattam az utat (végigmentem az egész erdőn mezítláb).
Elértünk egy pihenőhelyet, ahol lehetett enni, meg inni . Na, ekkor kezdett el zuhogni az eső. És így sajnos az eső elmosta a tengerparton-alvós terveinket. Ehelyett hazatértünk a suliba, és itt rendeztünk egy sütögetést. A Roende Hoejskole-nek van egy rendkívül hangulatos tűzrakóhelye, körbevéve ilyen....faházszerű dologgal, ahol elméletileg aludni is lehet....de nincs az a pénz amiért én most kint aludnék, a jó meleg ágyikóm helyett.

Gunar magyaráz

Szóval visszajöttünk....na itt feltűnt nekem, hogy Greta ( a litván lány) nincs sehol. Szóltam Gunarnak (ő az Adventure tanár) és...na jött a nagy meglepetés. Elhagytuk az erdőben Greta-t.
Mikor végre megérkezett (Ole elment érte kocsival, mivel valaki felhívta, hogy talált egy lányt, aki nem beszél dánul) elmondta az egész sztorit, hogy miért is késett vagy 3 órát. Kiderült, hogy elment WC-re a megállóhelyen és egyszerűen ottmaradt. Elindult hazafelé, és amikor rájött visszament a pihenőhelyre és lefeküdt aludni XD Na ezért tartott olyan sokáig megtalálni.
Az itteni sütögetés jól sikerült. Ettünk mindenféle zöldséget, csirkét szerecsendióval sütve. Finom volt.
Ez történt ma.  Jó éjt mindenkinek.

Első napok

Szombat:
Mivel még mindig csak négyen voltunk (na meg a szüleim) nem volt jobb program, mint felfedezni kicsit a sulit. Nos azt kell mondjam, hogy ez az iskola a legjobban felszerelt és legpuccosabb iskola ahol életemben jártam. A tantermekben mindenhol intelligens táblák, rengeteg könyv, mindenféle egyéb felszerelések, kismillió hangszer, sportszer...egyszóval minden mi szem-szájnak ingere.
Ebéd után még elmentem, a szüleimmel egy utolsó sétára a közeli romokhoz, amik egy kis félszigeten állnak. Gyönyörű kilátás nyílik onnan a tengerre, a fű zöldebb mint akárhol másutt, és a békésen legelő tehenek sem zavarják meg a nyugalmat. Tökéletes idill.
Eljött a délután 4 óra, és evvel együtt elkezdtek szállingózni a diákok is. Megjöttek a dánok. Nem nagyon értik amit mondok nekik dánul, de nagyon aranyosak. Próbálják felfogni a baromi rossz kiejtésemet. Később biztos kényelmesebben megértjük egymást. Viszont, ami tényleg fura, hogy sokan közülük nem nagyon beszélnek angolul sem. Szóval közvetítő nyelv hiányában, néha elég komplikált a társalgás.
A diákokkal együtt megérkezett a tanári kar is. Ole Kamp (ő az igazi igazgató) köszöntött minket, aztán lementünk a "living room"-ba ahol teáztunk,kávéztunk,sütiztünk, beszélgettünk.
Na ezután jött az első igazán nehéz feladat. Bemutatkozós-csapatépítős játékokat játszottunk...de a szabályokat csak dánul mondták el, szóval mi, nemzetközisek, állandóan kérdezgettük, hogy akkor most mi van tulajdonképpen. Vicces volt.
A játékok után visszatértünk a living roomba, ahol mindenki mondott egy pár szót magáról. Ole  elköszönt, és jöhetett az alvás. Azt hiszem ránk is fért.

Vasárnap:
 A szüleim hajnalban elindultak hazafelé. Gyors reggeli, és elkezdődtek a bemutató órák. Dana, Paul, Ole, Myzi (ők a tanárok) meséltek a különböző órákról. És így nagyjából felépíthettük az órarendünket. az enyém így néz ki:

Társas

Hétfő: Dán nyelv, Zenekar, és aztán dupla "Adventure"-nek titulált óra, ami valójában a különböző extrém-sportok és túlélőtúrák összefoglaló neve, (fogunk szörfözni, síelni, úszni, kajakozni, túrázni, meghalni, halálrafagyni...)
Kedd: Dán nyelv, Dán kultúra, kézművesség
Szerda: Na a szerdám elég érdekes, mivel úgy néz ki, hogy nincs első órám, és lehet, hogy második sem lesz. Délután heti meeting van a tanárokkal és a diákokkal együtt.
Csütörtök:  Dám nyelv, Dán kultúra, Nemzetközi történelem+politika, Kerámia
Péntek: Nemzetközi kultúra, festészet, Dán nyelv

Eri

Meglepő lehet az órák száma. Nos, itt egy óra másfél órás, azaz kétszer olyan hosszú mint otthon. Szintén végigmentünk az éves menetrenden, ami a következő képen néz ki:
Mivel felvettem az Adventure órát, ezért megyek szeptember 8-tól 12-ig Norvégiába, és október 15-tól 22-ig  Berlinbe. Ezenkívül egész évben, gyakorlatilag minden hétvégén lesz valami extra program, mint egész napos szerepjáték, sport foglalkozások, stb...
A vasárnap este is remek hangulatban telt. Megérkezett az utolsó két nemzetközi, egy amerikai fiú, Jared és egy japán lány, Eri. Miután megismertük őket, jött a a társasjáték. Kb. olyan volt mint az Activity. Élveztük. Nagyjából ennyi, volt. Rengeteg új info. új élmény. Új fejfájás. XD

Az Utazás & Érkezés

Végre írhatok ide. Mivel az én laptopomon az internet nem egészen...khm...használható ezért nagyon kedves szomszédom Kiss László laptopját használom. Szóval az utazásról...
19-én elindultunk Magyarországról valamikor a hajnali órákban (azt hiszem talán fél 7-kor), és ezzel kezdetét vette az ÚT. Első megálló Nürnberg, Németország. Az út....útszerű volt. Zenehallgatás, alvás, stb... Aztán elértük Nürnberget ahol is lakik Heinz, anyukám egyik rokona. Mivel ő éppen Dubaiban nyaral (de rossz neki) előre megbeszéltük, hogy majd leadja a kulcsokat a szomszédjának. Megérkezünk a házhoz (délután négykor), keressük a szomszédot...sehol-senki. Aztán elkezdtünk sétálgatni az utcán és egy nagy bokor mögül nagy hallozást hallottunk. Kiderült, hogy Heinz nem annak a szomszédnak adta a kulcsot, aki meg volt beszélve. Mindegy. Végre bejutunk a házba, mindenhol emlék hegyek fogadnak minket. Régi családi fotók, megboldogult feleség emlékei. Nagyon érdekes volt látni a saját családom tagjait a régi fotókon. Nagyon élveztem a dolgot. Délután bevásárlás egy Norma nevű boltban. Aztán este az izgalommal teli elalvás.

Másnap 5-kor keltünk, és 6-kor már ismét az utat szeltük, immáron Roende felé. Ahogy közeledtünk uticélunkhoz egyre inkább éreztem egy kis szorítást gyomortájékon. Az ilyenkor felmerülő általános problémák özöne zúdult a nyakamba. Hogy fogom megértetni magam? Biztos meggondoltam én ezt a külföldön tanulást? Már késő visszafordulni?....Hát igen, legyűrve a gondokat nyeltem egyet, és elhatároztam, hogy én igen is élvezni fogom a Dániában töltött időt, és kihasználom amennyire csak lehet.

Valamikor 3 óra felé érkeztünk meg Roendébe. Rögtön akadályba ütköztünk...hol kell bejutni a suliba? Végül csak találtunk egy bejáratot, és megtaláltunk Ejvind Johansen-t az iskola vezetőjét (aki nem az igazgató). Jobb híján neki szegeztem a kérdést: Mi a következő lépés? A következő lépés az volt, hogy odaadta a szobakulcsomat (meg a szüleim ideiglenes szobakulcsát) és elindult megmutatni, hogy hol is fogok lakni itt a Roende Hoejskoele-ben. Az én szobám a 205-ös. Aztán megnéztük az ebédlőt, és rögtön kaptuk a meghívást a vacsorára. A vacsora előtt kaptam időt, hogy kipakoljam a cuccaimat. Elviekben jött volna egy másik srác is a szobámba, de....végül mégsem érkezett meg, szóval egyedül vagyok. Így nagyobb szekrényem van mint otthon XD Miután kipakoltam mindenemet elindultam a szüleimmel vacsizni.
Nos, a dán kaja...FANTASZTIKUS, az otthoni menzához képest letasztikus, fankégöző. Sőt merem állítani, hogy jó pár étteremmel felveszi a versenyt.
A vacsoránál Ejvind felesége Myzi meghívott minket (nemzetközi diákokat a saját házukba egy kis beszélgetésre). Másik három nemzetközis volt még itt rajtam kívül ( egy szlovák csaj Pozsonyból, akit Adela-nak hívnak. Egy másik srác Magyarországról, fentebb írott Laci. És egy litván lány Gretta)
Az esti beszélgetés nagyon jó volt. Nagyon rendesek az itteniek.
A suli nagyjából egy erődítmény, hatalmas, mint egy labirintus. Grandiózus. Gyönyörű, majd teszek fel videót, meg fotókat.
Este a rengeteg új élménnyel a fejemben, kis fejfájással feküdtem le. A következő nap sem volt kevésbé érdekes, de az már egy másik bejegyzés témája lesz.



Ők itt Laci és Greta ->

Előzmények

Üdvözlök mindenkit, aki éppenséggel erre a lapra tévedt. Azért hoztam létre, mert 2010 Aug.19-én Dániába utazom, és egészen 2011 Jan.31-ig ott is leszek. Azaz nem jövök haza. Elsősorban informálni szeretnék minden kedves érdeklődőt a kint töltött napjaimról és a kinti életről. Reményeim szerint lesz energiám rendszeresen (legalább hetente kétszer) írni valamicskét ebbe a blogba, de ha nem írnék egy darabig, kérlek ne gyúljon harag bennetek.

A történet:

Rengeteg ideig kerestem lehetőséget külföldi tanulásra. Jelentkeztem erre is arra is, és végül nagyon kedves gitártanárom, Tóth Orsika (http://www.orsikatoth.info/ ) felajánlotta a segítségét. Mindez történt még nyár előtt az iskolaidőben. A segítség abból állt, hogy bemutatott a nővérének a szintén elbűvölően aranyos Tóth Zsófiának :D, aki szintén Dániában végezte tanulmányait, és végső soron Ő volt az, aki mesélt nekem a dán Hoejskoele intézményéről.

Dániában vannak bizonyos Hoejskoele névre hallgató intézmények, amik azoknak a diákoknak lettek kitalálva, akik végeztek középiskolai tanulmányaikkal, de nem biztosak benne, hogy a továbbiakban mit is szeretnének tanulni vagy mivel szeretnének foglalkozni.

Innentől minden nagyon gyorsan történt. Megírtam a pályázatom a roendei sulinak, akik elfogadtak diákjuknak és megkaptam tőlük ezt a féléves ösztöndíjat. Egyszóval a Roende Hoejskole-ban fogok tanulni fél évet ( http://www.rhe.dk/english/front-page/ )

Ezután kicsit lelassult minden, mivel elmentem nyaralni, de utána ismét nekiláttam a nagy készülődésnek. Nekikezdtem a fejembe verni egy újabb nyelvet, és czuczokat....elnézést...szóval holmikat vásárolni a  zord dániai körülmények leküzdésére.

Augusztus 19-én indulok valamikor a reggeli órákban autóval. Az első úticél a német rokonok háza Nürnbergben. Aztán 20-án tovább, és Roendéig nincs megállás.